Szélcsenden túl...

Egy hónapja nem beszéltem vele. Mostanában nem látom msnen sem, ami kicsit megrémít, mert mi van, ha soha többet nem látom. És nem köszönhetek el tőle. Mert még mindig nem zártam le, még mindig eszembe jut, még mindig érzek valamit.Pedig ideje lenne hozzászokni. Egy hónap, majd…

Szülinapi meglepetésbuli barátnőnek a párja szervezésében, a barátaival és azok esetleges párjával, tehát az én barátnőim és párjaik/férjeik/ mellett még kb 6 ismeretlen emberrel. Összesen talán 13-an. És én. Ha az számít egyáltalán. Mert talán inkább még egy fél…

Vége tehát az egyetemnek, vége 5 évnek. Vége életem legszebbnek hitt 5 évének, mely egyben a legmozgalmasabb időszak is volt. És olykor a legnehezebb, legfájdalmasabb, legbizonytalanabb. Mégis szerettem ezt az 5 évet, szerettem az egyetemet, s mindazt, amit adott; az életformát, a…

A védéssel nem volt még vége a tegnapi napnak, leginkább csak azzal kezdődött. Június 23-a másik nagy eseménye ugyanis az a koncert volt, melyre már márciusban megvettem a jegyet, mely egy különleges (ülős, akusztikus, müpás) koncertnek ígérkezett, mely egyszerre lett kinevezve…

Ígértem, hogy a hónap végéig még sok-sok T-bejegyzésre lehet számítani, ennek ellenére egyelőre nem vittem túlzásba. De hogy azért hiány ne legyen belőle, pótolom az eddigi események leírását.Tehát reálisan tekintve a helyzetet, kedden volt az utolsó találkozásunk.…

Én is megsértődhetek néha. Akár óvodás gyerek szintjén is. Akár a barátnőimre(?) is, még ha szeretem is őket.Most nem erőltetek dolgokat, magamtól nem is igazán szólok hozzájuk, de meglepő módon ehelyett egyikük-másikuk szólal meg. De bár ne szólalna!Szülinap. Már megint.…

Bizony megvolt ez a PUF koncert is, de most már tényleg elég belőle. Nagyon szeretem őket, nagyon szeretem a zenéjüket, a számaikat énekelem velük végig, és a kötelező bemelegítő fejbólogatás után mindig sikerül jobban feloldódnom és ugrálgatni, táncikálni. Ezért is szakad…

Hajtogattam a kukák mögött egy álmot egy kerthelyiség félreeső részén. Eldugult piszoárban vitorlázok sapkám a hold, fésűm a szél. Sorra dőlnek ki mellőlem a lányok fojtogató bűntudat emészt. A szívek szemétdombján kapirgálok. Szeretni, Istenem, milyen nehéz! Annyi minden…

Sokszor éreztem magam annak okkal, ok nélkül. Gimiben igazából tényleg az is voltam. Láthatatlan. Vagy ha nem, akkor az akartam lenni. De ha az voltam, bár ne lettem volna!Aztán jött az egyetem, a kitörési kísérlet, s a körülmények segítettek, én magam is fejlődtem, de továbbra…

Megtörtént, eljött végül az, aminek egyszer el kellett jönni, de amit az ember nem akar és nem kíván másnak sem.Amikor egy idős ember elalszik és többet nem ébred fel az nagyon szomorú, de valahol megkönnyebbülés, mert legalább békésen ment el. S számára nem volt már túl sok…

Van nekem egy Á barátnőm, vagy legalábbis volt. Én persze akarom, hogy továbbra is legyen, de mint kiderült, nagy bajok vannak vele.Mint egy tipikus drámában, amikor a felszínen úgy tűnik, hogy minden rendben van, pedig igazából nagy viharok és feszültség kavarognak benne. Aztán…

Azaz vége az első hetemnek az utolsó félévemből (elvileg).Rövid volt, jól indult, laza volt. Kedd és csütörtök; 2 napos hét tulajdonképpen. Jövő héten már nem pont így lesz.Barátnők közül összesen E-vel lesz pár közös órám, valamint még a marketinges ismerősökkel lesz…

sorry, de muszáj itt kiadnom magamból, mert ez az egyetlen hely erre...Szóval tegnap G barátnő nagyon megbántott, ma pedig nagyon felbosszantott! Egy darab sms-sel! Egy sms hangnemét nem lehet természetesen értelmezni, de én a most kapottat sajnos nagyon is el tudom képzelni.Megírta…

Kb egyetlen olyan romantikus film létezik, amit szívesen megnézek ötödszörre is, és ugyanúgy nevetek és "sírok" (azért valójában nem sírok) rajta bármikor. Ez pedig a Love actually (Igazából szerelem). Tényleg azon kevés filmek egyike, ami képes belőlem is előcsalni…

Beteg vagyok.Ha meg kéne mutatnom, hogy hol, akkor itt, itt, itt, itt, itt... Rövid távú állapot ez a légutaimban. Aztán mutathatnék az arcomban a kis jóindulatú dologra, ami állítólag nem nagy baj. De nekem mégis az, mert ez már örökre szól, mert érzem, mert fáj, mert ki tudja,…

   Ezt hagytam utoljára, felrúgva az időrendi sorrendet. A-val megint sikerült összeveszni msn-en, immár sokadjára megint egy kis hülyeségen. Persze ő máshogy érez. Sok oka van hogy miért ilyen érzékeny minden egyes szavamra, ismerem ezeket és megértem. Ezzel nem…

Szóval a mai papírra írt postom harmatgyenge lett, de a végére azért csak sikerült valami költői közhelyet összehoznom. Be akartam gépelni, mert olyan nagyon "eredeti", és mégis igaz.Egy ideje már egy gödörben ülök, amelyet többek között én magam is ástam. Néha…

- mondja mostanában apukám túl sokszor. Nem csodálom persze, hiszen végig kell néznie saját édesapja leépülését, ahogyan egy kerekesszékben gurul egyre messzebb a külvilágtól, az egészségtől, a reménytől, az élettől. Én meg közben magamat sajnáltatom mindenféle hülyeség…