Én is megsértődhetek néha. Akár óvodás gyerek szintjén is. Akár a barátnőimre(?) is, még ha szeretem is őket.
Most nem erőltetek dolgokat, magamtól nem is igazán szólok hozzájuk, de meglepő módon ehelyett egyikük-másikuk szólal meg. De bár ne szólalna!
Szülinap. Már megint. Végülis az év első szülinapja volt a problémák, a valóság felszínre kerülésének okozója, ami bár nehéz helyzet volt, de akkor is megérte, mert legalább kicsit tisztázta a dolgokat. Végeredményben E barátnő H és általam fel lett köszöntve, legalábbis szavak és csoki segítségével. Aztán én is hasonlóan jártam a saját szülinapommal; ezúttal E hozta a csokit, H pedig ismét írásban köszöntött. E két szerény születésnap között volt Á-é, aki tőlem szintén megkapta az írásos köszöntést, gondoltam ez a minimum. Beletörődtem, hogy miután megköszönte, nem írt vissza hasonló kívánságot, hiszen ilyesmiről szólt a "valóság felszínre kerülése".
És most jön H szülinapja. Természetes, hogy a barátja szeretne szervezni neki valami meglepetésszerű összejövetelt, így volt ez már pár évvel ezelőtt is, emlékszem, akkor én és E mentünk csak végül el.
Most azonban ideje volt durcás gyermekként alaposan megsértődnöm (ahogyan E-nek is). Minket csak H köszöntött fel, illetve mi egymást. Eddig rendben van.
Most azonban Á lelkesen felajánlotta, hogy tartsuk az ő új házukban H meglepetésbuliját, mert az milyen jó, majd kitalál szülinapi játékokat, meg lehet majd grillezni, milyen jó kis délután lesz ez. Persze biztos vagyok benne, hogy ebben benne van az, hogy szeretne kicsit dicsekedni a házukkal. Ez érthető. De akkor is rosszul esik, hogy míg én írtam neki egy e-mailt, ő erre nem volt képes, amikor nincs 1 hét a szülinapjaink dátuma között, s közben meg H köszöntését szervezné össze nagy lelkesedéssel.
Sajnálom de megsértődtem, mert ez igazságtalanság. Azt meg, mint tudjuk, rendkívüli módon utálom. G legalább azt javasolta, hogy üljünk majd össze és véglegesen beszéljük meg a dolgokat, akkor meglátjuk mi lesz (tényleg, ideje lenne már válaszolnom), az ő álláspontját értem, de Á ott sértett meg, ahol ezt nehezen viselem.
A másik pedig, hogy valakit rendesen megünnepeljenek, arra van szükség, hogy legyen barátja/párja, aki ezt kihirdeti, megszervezi? Kérdem én, valóban hátrányos helyzetben lennék amiatt, hogy nem találok megfelelő férfit magam mellé? Mert nélküle senki vagyok, senki sincs, aki felhívja a figyelmet rám? De ha H szülinapjának megünnepléséhez egy harmadik emberre van szükség, akkor ez az egész igazi baráti köszöntés egyáltalán?
Szóval fáj kicsit a dolog, hogy én nem számítok, illetve pár nélkül kevesebbet érek. Nehéz idők, mégis valamiben hinni kell. Gonosz varázslat, sötét mágia, miféle szellemnek kellett elszabadulnia... mindegy.
Komment