Szélcsenden túl...

Bezárulnak. Vagy én csukom be őket. A lényeg, hogy megszűnnek.Sokmindennel alakult így mostanában. Sok fontosabb mellett például sorozatok. Első rajongásom tárgyából, a House-ból távozott kedvenc (immár szinte egyetlen szerethető) szereplőm, s ezáltal a sorozat maga is megszűnt…

- Úgy kapaszkodsz a fájdalomba, mintha érne valamit.  Hidd el, szart se ér. Dobd el! - Előtte az élet, és csak siránkozik.- Mit kellene tennem?- Bármit megtehetsz, te mázlista. Élsz.  Ahhoz képest mi egy kis fájdalom?- Ez nem lehet ilyen egyszerű...- És ha…

Írok ide dolgokat, ma egész sokat, aztán arra gondolok, jó-e ez így.Mi van, ha a blogírás mégsem a felszabadulást, hanem a kőbevésést jelenti?Mi van, ha amit ide leírok, az nem semmissé vagy aprósággá változik?Mi van, ha az mind felerősödik, belémivódik, és csak nő tovább,…

"Amikor egy sérült ember (minden ember sérült) úgy tesz, mintha minden rendben lenne, s ő elég erős bármihez, miközben mérhetetlen fájdalom és keserűség emészti, s egyszer nem bírja már tovább, és kitör belőle a sírás, olyan fájdalmas és keserves sírás, amitől az…

"Tegnap elértem a gödör mélyére, hogy ma szárnyakat kapjak és felrepüljek magasra, ha csak rövid időre is." - haha, micsoda szöveg. Pedig igaz!Tegnap fiúmentes napom volt, kellett, jól esett. Se jelölt, se blogtárs, se T, se senki. Csak én, meg a hülye gondolkodásom.…

Hogy ki hiányzik még T-nél is jobban? D barátnő.Tudom, a legutóbbi találkozásunkat én mondtam le, de azóta írtam neki, és nem jelentkezett. Ilyenkor hasonló félelmek születnek bennem, mint T-vel kapcsolatban: talán megharagudott valamiért, és elveszítem. Hülyeség, igaz? De…

Egy hónapja nem beszéltem vele. Mostanában nem látom msnen sem, ami kicsit megrémít, mert mi van, ha soha többet nem látom. És nem köszönhetek el tőle. Mert még mindig nem zártam le, még mindig eszembe jut, még mindig érzek valamit.Pedig ideje lenne hozzászokni. Egy hónap, majd…