Nem tudom.

Talán T volt a nagy blogtéma. Talán az egyetem időszaka, légköre. Talán az akkori énem.

De most elfelejtek blogolni. Nem is jut eszembe, nem is hiányzik, nincs is mit írnom. Hiszen nem történik semmi. De persze történik, mert interjúk, egy barátnős összejövetel + videó nekik, felbukkanó jelöltek, a család nehézségei vagy akár a múlt, az egyetem kísértése. Amúgy pedig általában a semmiről írtam, akkor jött a sok bejegyzés, tehát nem lehet kifogásom.

Talán változom. Talán körülöttem változik minden más. Talán együtt változunk.

De vajon miért változom? És milyen irányba?

Félek.
Mintha visszasüppednék az egyetem előtti kis bezárt, biztonságos világomba, ahol én vagyok egyedül, illetve a szűk családom - nincs senki más, nem kell másokkal foglalkozni, másoknak megfelelni, kimozdulni. Kényelmes.
De félek. E barátnő is elmegy, ki kéne használnom, ha hív pl. vásárolni, mert aztán soká fogunk csak találkozni. És mégsem teszem. S senki más sem kell. Pedig vannak akiket szeretek, de most, hogy nincs meg az a kapocs, ami összekötött minket, így nehezebb. Gimis barátnővel, D-vel működik máig, ebbe mindig kapaszkodhattam, habár gyakran 3-4 hónap kell, mire felbukkan. Ha ez mindenkivel így lesz, az már nem biztos, hogy elég lesz. Visszazuhanok csendes magányomba, barátok, msn és blog nélkül.
Félek.