Beteg vagyok.
Ha meg kéne mutatnom, hogy hol, akkor itt, itt, itt, itt, itt... Rövid távú állapot ez a légutaimban. Aztán mutathatnék az arcomban a kis jóindulatú dologra, ami állítólag nem nagy baj. De nekem mégis az, mert ez már örökre szól, mert érzem, mert fáj, mert ki tudja, hogy milyen mellékhatásai vannak, milyen bajaimért felelős, mert egyszerűen van. Mutathatnék még máshová is, de amíg szedem a gyógyszereket, amíg nem akarok teherbe esni, addig nincs velük próbléma. És mutathatnék a fejemre, a fejembe. Sok gondolat van ott, aminek nem kéne. Súlyos gondok, gondolatok. És végül ide mutatok a szívemre, ami nehéz. És fáj.
Hol fáj? Ez is jó kérdés, mert ugyanaz a válaszom. Itt, itt, itt, itt és itt...
Persze kedd van, nem szabad komolyan venni ilyenkor engem. Egyszer majd nem lesz több kedd.
Komment