ehh, ennyit arról, hogy angol helyett németül kezdek gondolkodni...
Nos tehát a némettanulás mellett egyik legfontosabb feladatom jelenleg T-ből kigyógyulni, s felejteni. Táncolni.
Egy lépés előre, két lépés hátra.
Így volt ez az egyetem utolsó félévében, helytelenül és reménytelenül. De ennek szerencsére vége.
Két lépés előre...
Eljutottam idáig. Haladtam, gyógyulgattam, megérttettem magammal dolgokat, gondolkodtam, de leginkább nem is gondolkodtam, hanem inkább felejtettem, s ez így volt helyes. Szépen, reménykedve.
...egy lépés hátra.
És most itt vagyok meginogva. Gyengeség, T-hiány, elmélkedés, érzések és vágyak. Remény és reménytelenség.
Közben a "love is in the air, everywhere I look around" valóságával is meg kell küzdenem, mely egyáltalán nem könnyíti meg a helyzetemet.
De majd ismét erőt gyűjtök, és indulok tovább. És gyógyulok és felejtek. Táncolok.
És egyszer vége lesz a táncnak, már nem lesz hová visszalépni, akkor már csak menni fogok. Előre.
Komment