Belenéztem a jövőbe. Nem, nem az 1 év múlvaiba, amiről az előző bejegyzés szólt, hanem a mostaniba, azaz az 1 hónap múlvaiba.
Mert most még 1 hónapig van mit csinálnom, van célom, van feladatom, van mivel lefoglalnom magamat. Nyelvvizsga. Német. Felsőfok. Kell.
De aztán? Aztán. Nyár. Elvileg 1 hónap nyár. Gyakorlatilag a keresés kezdete. S ezúttal annyi mindent kell keresnem...
Állást keresek.
Szerelmet, társat keresek.
Új barátokat, ismerősöket keresek?
És keresem önmagamat.
Tulajdonképpen a jövőmet keresem.
Mert a jelennek vége van. Eddig az egyetem jelentett mindent; munkát, elfoglaltságot, ismerősöket és barátokat, abban láttam rövid távon még a jövőt is, és ott találtam rá egy szerelmi forrásra is.
De most ennek vége. Vége a biztos forrásnak, támasznak, jövőnek. Csak a sötét és homályos bizonytalanság van, és ahhoz, hogy ez megszűnjön, keresnem kell. És találnom.
Komment