Hétvége, hosszú. Száguldoztam autópályán, napoztam a nyaralóban, ettem egy halom friss epret-meggyet-cseresznyét-málnát, szótáraztam németet, tanulgattam szavakat, belenéztem a szakdoliba a közelgő védés miatt. Mindezt betegen. Köhögés, tüsszögés, nátha, lázérzet, és az a jellegzetesen rossz, gyenge közérzet, amitől még aludni sem lehet. Hogy megfázás-e vagy a H1N1, tulajdonképpen tökmindegy.
Hétvége, hosszú. Barátnőmentesség, ilyenkor még E-vel sem beszélhetek msnen, mert a hétvége a barátjáé. Bár tulajdonképpen ki mással is beszélhetnék. Legalább D gimis barátnővel sms-ben tájékoztattuk egymást a létezésünkről, de más nem igazán jöhet szóba.
Hétvége, hosszú. Rég láttam, nem is láttam már mióta T-t msnen, ilyenkor paradox módon egyszerre tisztul és golyózik be az agyam.
Egyrészt halványulnak az emlékek róla/vele, erősödik a beletörődés az elvesztésével kapcsolatban, kitisztult aggyal fedezem fel sokadjára, hogy mennyire hülyeség és szánalmas dolog is az, amit én itt a fejemben meg a blogon több mint 1 éve művelek. És ilyenkor elkezdek gondolkozni azon, hogy átlagos ember, illetve kedves csoporttárs módjára talán hagyni kéne már őt és ezt a dolgot, végleg. Azaz még 1-2 kedves szót intézni hozzá, érdeklődni felőle (persze leginkább egyetem szempontjából), megosztani vele még pár infót, és elköszönni ugyanúgy mint máskor. Mindez még menne is, hiszen mindez reális, mindez lehetek én.
De az "átlagos emberi" viselkedés követése már nehezebb dió. Tehát nem elbúcsúzni, nem őszintének lenni, viszont elhallgatni és megjátszani magamat... no ezek kevésbé mennek.
Másrészt golyózik az agyam, mert olyan rémképzeteim támadnak, hogy T "már megint" idetalált vagy akármi... és a lényeg, hogy megijedt, meggyűlölt stb, s én jól le lettem tiltva általa msnen, és soha a büdös életbe nem léphetek már vele kapcsolatba. Ez ugyanis ijesztő és igazságtalan dolog lenne, de ez után a 2 év után legfőképpen szomorú. Persze mondom, csak az agyam indult neki a furcsán villogó neonfények útján a diliház felé, így ismét nem kell engem komolyan venni. Dehát mikor is kell egyáltalán?
Éljen az agyam, éljen a blog, éljen a hosszú hétvége!
Komment