Egy rendkívül tartalmas és egyben fárasztó nap után ismét, mint már annyiszor átértékeltem egész életem. Megesik elég gyakran. Tehát újra felelevenedtek a régi célok, a társkeresés(amit végülis nem is kellett eleveníteni), az esetleges fogyás és sportolás elkezdése, vagyis valamilyen aktív mozgás elkezdése. Ezekkel együtt persze jó lenne bátrabbnak és kevésbé visszahúzódónak lenni, vagy talán elkezdeni tanulni...

Ez idáig mind szép és jó és még talán lenne is belőle valami. De közeledik egy találka, ami megint akkora csalódás lehet, amiből visszazuhanok erősen negatív világképet kialakító és változni ismét nem akaró személyiségembe. Az pedig nagyon nem lenne jó. Pedig gyanúsan ez lesz, az eddigi tapasztalatokat alapul véve.

Hogy miért is? Egyrészt a már említett eddigi tapasztalatok, másrészt meg a szokásos dilemmám, hogy nem vagyok közel sem egy matyóhímzés éppenséggel, ami egy első találkánál nem lenne éppenséggel hátrány. Az más kérdés, hogy sokak szerint inkább önmagam elfogadásával és önértékeléssel van a baj, de ezt nehezen hiszem el. "Végülis mindegy is..." Jövőhét végén úgyis okosabb leszek én is és az élménybeszámoló is fenn lesz valószínűleg. Legyen majd akárhogy is, egy-két napig sötét lesz a világ, de feladni úgyse adom fel soha...