Most jön a 3 napos "én vezetek mindenhova" hétvégém. Az utolsó "nyári" hétvégém. Jól van ez így. Legalább nem itthon ülök és unatkozom.

Másik dolog amiről írok így hétvégére, egy költői kérdés. Vajon van-e értelme egyedül elmenni egy koncertre? Ezen már régóta gondolkodom, mert többször is úgy alakult, hogy majdnem nem jött el velem senki. Ilyenkor mondtam is, hogy már pedig én mindenképp ott leszek, de vajon tényleg így van? Van értelme? Jól tudja érezni úgy magát az ember?
Azt hiszem, hogy egy kisebb 1,5 órás koncert esetében még lehet róla szó. De mi van egy nagykoncerttel?
A helyzetem ismét ilyesmi, bár G barátnő legutóbb még jelezte, hogy jönne velem. Viszont E nem. Fel is bosszantott, mert azt mondja, hogy csak akkor jön, ha a barátja is jön, valamint, hogy túl drága nekik a 2900 forintos jegy. Egy nagykoncertre? Most komolyan? Csak szerintem reális egy ilyen ár egy régi együttes szülinapi és lemezbemutató koncertjére a Petőfi Csarnokban? Mindegy, túlélem, de azért dühös voltam, meg még mindig nem tudom megemészteni, hogy az ember miért csak a párjával képes bárhová is menni. Ha pedig az nem, akkor ő sem jön. A barátok kevésbé fontosak. Jól van, biztos így van...
No de ha mondjuk G is visszamondaná, akkor is el "kéne" mennem a koncertre? Vagy mondjak le egy jó időtöltésről?

Utolsó téma a fényképezés. Érdekes dolog ez. G szerint, ha az embert lefotózzák, azzal ellopják a lelkének egy darabját. Talán tényleg hisz ebben, talán ezzel magyarázza, hogy nem szereti, ha lefényképezik. Pedig róla mindig olyan jó képek készülnek. Olyan természetesen és őszintén tud mosolyogni. És talán itt van a titok nyitja! Talán tényleg igaza van.
Hiszen az ő arcán, amikor mosolyog, valóban ott van a lelke is (legalábbis mondhatjuk annak, bármit is jelent ez a szó valójában), s így kerül megörökítésre és "ellopásra". Ezzel szemben én bár hagyom magamat néha lefotózni, a rólam készült képeken mindig ugyanolyan arcot vágok; amolyan illedelmes (erőltetett?) mosoly csukott szájjal. És ez talán érthető is, mert én nem merem megtenni, amit ő; megmutatni a lelkemet. Az annál sokkal mélyebben van, jól elrejtve.
Abban viszont nem értek egyet, hogy "ellopják a kislelkét". A fénykép szerintem műalkotás, valami szépet mutat meg. Így G lelkének egy darabját sem lopja el senki, csupán megörökíti, ezzel kiemelve lelkének szépségét, valami szépet adva a világnak. (tudom szóismétlések, csöpögős, költői... de máshogy nem tudtam leírni.)