Szélcsenden túl...

Heh, milyen termékeny vagyok bejegyzés-gyártásban.

Most lelkiismeretfurdalásom van "E" miatt. Ő azt hiszi megyek vele vizsgázni, de nem merem megmondani neki, mert akkor elkeseredne. Így is el tudom képzelni, hogy mennyire szarul van. Márpedig meg kell lennie a vizsgáinak! Muszáj! Csak az a baj, hogy talán túl sok időt tölt újdonsült (bár már nem is annyira új) pasijával. Oké, hogy szeretik egymást, és ha egyszer én is szerelmes leszek, akkor majd elhiszem, hogy nem lehet kibírni egymás nélkül, de most akkor is féltem. Mert ez a 2 vizsga nagyon fontos és igen veszélyes számára. Utolsó vizsgák, és a szakirányosodása múlik rajta. Most persze könnyen beszélek, én gyáván nem megyek el vele javítani, de nagyon szeretném, ha neki meglenne. Máskor olyan sötét gondolataim vannak, hogy bár ne sikerülne a többieknek sem jobban, mint az enyém, de ezúttal teljesem mindegy, hogy 2essel vagy 5össel, de menjen át! Pleeeeaaaase! Bár én nem hiszem, hogy át tudnék menni így, de neki jó agya van, és ha tanul rendesen, akkor megcsinálja. Csak tudjon tanulni rendesen, és ne vonja el a figyelmét az a bizonyos férfi. (És ne adja fel!) Üzenem neki, hogy hagyja őt most tanulni! Utána szeretheti vagy akármi, de most "E" nem elsősorban a barátnője, hanem egy vizsgaidőszakos tanuló, akinek a jövője függhet ettől.

Persze be kell vallanom, hogy magam miatt is féltem. Hiszen nem tudom, hogy bírnám nélküle.
Hát ez van, ragaszkodom az igazi barátaimhoz. Mert tudom, hogy milyen nagy kincs. Ebben az egyben mindennél biztosabb vagyok.