Le kell írnom, mert bosszantanak dolgok!

A lényeg, hogy volt ugye már pár randim, pár "udvarlóm", tehát - ha másban nem is, de - ezügyben van kis kezdetleges tapasztalatom. És tudom, hogy mint nő mi nem jön be, mi idegesít. Az általam megismert férfiak egy része pedig nem tudta/tudja ezeket. Persze ez nagyon szubjektív és nagyon csekély, de akkor is leírom, mert hát na, ahhoz van kedvem! :D

1) Az első találkozásnál nem jó, ha csak sétálgatunk, gyaloglunk, hegyet mászunk, megyünk egymás mellett. Ahogy azt már korábban leírtam, így nem igazán egymáshoz beszéltünk, hanem inkább csak magunk elé, el egymás mellett. Nem tudtam a másik szemébe nézni, figyelni, megismerni, megérteni... hiszen az arc és a szem is annyi mindent el tud árulni.

2) Ha viszont nem első randiról van szó, s főleg ha már régóta ismerjük egymást és sokat beszélgettünk már, akkor aktív program kell, valami olyan, ami új, közös élményekkel gazdagítja a két embert, ami közben új oldalukról ismerhetik meg egymást.

3) Második találkozásra rózsa? Ne! Legalábbis nekem ne!

4) Éshát a nyomulás, ragaszkodás... a legrosszabb. Jó, elismerem, hogy lassú vagyok, lassan alakulnak ki bennem dolgok (ha egyáltalán), de akkor is soknak tartom, ha valaki, akivel eddig összesen 2 vagy 3 randi volt, és még csak a "szimpatikusak vagyunk egymásnak és viszonylag jól elbeszélgetünk" stádiumban vagyunk, tehát ha ekkor ez a valaki minden nap beszélni akar velem, nincs meg nélkülem, tudni szeretné, hogy mit csináltam, mit fogok csinálni, stb. Értem én, hogy egy kapcsolatban, ahol a felek szeretik egymást, valóban napi szintű a kommunikáció, de ha még ott nem tartunk, akkor ez zavaró teher. Számomra.

És nem is értem a logikáját. A mai versenyző társadalomban (társkeresőzésben legalábbis) a fiú érezheti úgy, hogy ha nem mutatja ki eléggé az érdeklődését a lány irányába, akkor jöhet valaki más, és a lány azt fogja választani. De éppen ezért, mivel azt feltételezzük, hogy úgyis a lány választ, nem értem, hogy mire ez a nyomulás. Azért mert valaki mindig jön, jön és jön, nem lesz szimpatikusabb. Nem ettől lesz szimpatikus a lánynak, hanem önmagától. A lány úgyis azt választja, aki tetszik neki, és nem azt, aki előbb ért oda, többet beszél vele, jóképűbb, több pénze van, vagy akármi. Ez elvileg a szív és az érzelmek alapján dől el, tehát nem verseny, hanem egy folyamat, ami vagy kialakul 2 ember között vagy nem. Tehát nincsenek vesztesek, max nyertesek. Én így látom.

Ha viszont a fiú nem az előbbi meggondolásból ennyire ragaszkodó, hanem egyszerűen valóban beleesett a lányba és úgy érzi, hogy teljesen rendben van ez így, és tényleg naponta igényli a lány társaságát, akkor... hát az elég sajnálatos, mert ha a lány nem érez (még!) ugyanígy, akkor bukta lesz a vége, mert menekülőre fogja fogni.

5) És amúgy is, uraim! Mindenkinek az kell, amit (látszólag) nem kaphat meg. Egy ilyen, fent említett fiú tehát cseppet sem lesz vonzó a lány számára. Ellenben riasztó.

6) Még egy eszembe jutott: pedig ez is teljesen alap. A kérdések. Az érdeklődés rendben van, jól is esik, de amikor egymás után jön egy csomó kérdés, az már tolakodó faggatás. Pl. így:
Szia! Hogy vagy? Hogy telt a napod? Mit csináltál? És azelőtt? Most mit csinálsz? És holnap mi a program? Ráérsz? Akkor nagyon elfoglalt leszel? De azért jössz msnre? stb. Ezek msnen, de az sms se jobb... Ááááááááááá!!!

7) Tervezgetés előre. Mármint nem jövő hétre, hanem hónapokra előre. Hogy szerez nekünk jegyet egy előadásra, amire viszont legkorábban jövő évben(!) lesz hely. És hasonlók. Tényleg, tényleg nem jó módszer ez. Kivéve ha le akar rázni, de esetemben nem ez a helyzet. Pedig ha ő nem, akkor...
 

Nincs más megoldás. Az ilyen szegény amatőröket fel kell világosítani.