Szeptember elsején kezdődik az új tanév. Nekem is új korszak kezdődik, habár egyelőre, olyan mintha semmi sem történne.
Számomra már két héttel később sem fog tanítás kezdődni, nem lesz hova mennem, nem lesz mit tanulnom, nem lesz mit elérnem.
Ülhetek itthon, böngészhetek állásokat, küldözgethetek önéletrajzokat, felkészíthetem magamat interjúkra, de legfőképpen várhatok. Várhatok, hogy történjen valami, hogy tehessek valamit, hogy mehessek valahová, hogy tanulhassak valamit, hogy legyen mit elérnem.
Ez egy új korszak, egy új élet kezdete. Azaz inkább kapuja. Az új élet majd csak akkor kezdődik, amikor végre állást kapok. De hogy ez mikor lesz, arra nem tudok válaszolni, csak remélhetek, miközben olyan sejtéseim vannak, hogy bizony eléggé soká, túl soká.
Önbizalom. Tervek, célok. Ezeket kell felépítenem, ezekre kell építkeznem. És ezt most jól kell csinálnom, komolyan kell vennem, nem hagyhatom feleslegesen elúszni az előttem álló heteket vagy hónapokat. Megkezdem hát az új élet felépítését, áthozva a régiből a fontos, elhagyva a hátráltató tényezőket. Mert nagy lehetőség előtt állok, csak tőlem függ, hogy mit tudok kihozni, kihasználni belőle.
Lelkesítő szöveg vége
Komment