Most hogy az előző postban kijelentettem, hogy 2 hét vásárlás letudva, jöhet az utolsó nagy egyetemi hajrá. Amúgy nem olyan nagy dolog ez a szakdolgozatvédés, főleg, hogy akár már egy 3-assal is teljesítem a vártnál is jobb szintet (= 4-es diplomát). De mégis csak...
Prezentációt tartok, szóban előadok, beszélek, emberek - tanárok, szakértők, fontos emberek és a szakszem-tanárom - előtt. Ez nem egyszerű egy olyan ember számára, aki nem szereti a szereplést, a nyilvánosságot, a túlzott figyelmet.
Emellett ez egy lehetőség. Nemcsak gyakorolhatom az előadósdit, hanem meg is mutathatom, hogy mit tudok, hogy igenis tudok, és jól tudok. Az elmúlt években csak csoportosan prezentáltam, ami más, könnyebb is, mert az ember nincs egyedül, nem kell sokat beszélni, és nem csak rá figyelnek, viszont kevésbé tud gyakorolni, s nem önállóan alakíthat ki egy teljes előadást, nem is voltam mindig a topon.
Egyedül alig volt erre lehetőségem. Talán háromszor. Ebből az egyik a mellékszakirányos komplex vizsgám volt kevesebb mint 1 hónappal ezelőtt, melyre nem készültem fel, mert nem tudtam, mit kell, nem is tűnt komolynak, egy nagy szar is volt, nem számítom mérvadónak. Viszont volt egy kommunikáció nevű tárgyam, amelyre szépen, alaposan készültem, direkt egy unalmas témából, hogy abból hozhassam ki a maximumot. És emlékszem, hogy jól sikerült, hogy volt egy srác, aki azt mondta, hogy az eddigiek közül az enyém tetszett neki a legjobban. Büszke vagyok erre. Most is szeretnék ilyen eredményt.
Csakhát határozottnak kell lennem. Azt hittem, ha az ember szimpatikusan szerény és aranyos és közvetlen, az lehet jó előadási mód. De úgy tűnik mégis a kemény, hűvös, professzionális stílusra van szükség. Hát, igyekezni fogok, de ha végül mégis majd csak az előbbit fogom tudni nyújtani, akkor sem fogok elkeseredni. Azt adom, ami vagyok, ha nem tetszik másnak, sebaj, valakinek majdcsak fog. Legyen szó szakmáról vagy magánéletről.
Tehát a mostani hétvégém erről fog szólni, még egyszer utoljára fel kell készülnöm egy egyetemi "projekt"-re.
Komment