Majdnem két héten keresztül mászkáltam Budapesten kosztümöt, alá felsőt, meg egy csomó más ruhát keresve. Bejártam rengeteg üzletet többször is, általában feleslegesen, rengeteg időt elpazarolva, csekély sikerrel. Végül azért sikerült kapni, amit kellett, s még viszonylag olcsón meg is úsztam. Viszont ennyi "vásárlást" követően gazdagodtam jópár tapasztalattal, s főleg magamat illetően.
1. Asszem igencsak "a fogamhoz verem a garast". :D Ha valami egy picit is drágább, akkor bizony lemondok róla, inkább otthagyom, vagy fel sem próbálom, illetve telefonos segítséget kérek anyukámtól, és csak az ő meggyőzése által döntök a vétel mellett.
2. Általában az ár mellett minden további indokot is megpróbálok felhozni, hogy miért is nem tökéletes az adott darab, miért is nem érdemes több időt pazarolnom rá. Alapvetően irtózom a vásárlástól és annak minden procedúrájától: nézelődés/keresgélés, kapcsolatfelvétel eladókkal (kommunikáció), felpróbálás, más méret/fazon keresése, fizetés. Ez pedig nem túl szerencsés, mivel hiába megyek el vásárolni, ha a folyamat lényegi részét leginkább elodázom vagy egyszerűen kihagyom. Ez valami pszichikai probléma lehet, vagy nem tudom...
3. Hogy a vásárlás okozta sok mászkálás (mozgás) vagy a stressz vagy valami más miatt-e, de tegnap vacsora után(!) 49 kg-ot mutatott a mérleg, ami azért már cseppet kevesebbnek hangzik a normális súlyomnál. Ma pedig a próbafülkében sikerült látásból (is) megismerkednem a mellkasomnál ellhelyezkedő bordacsontjaimmal, ami azért egy kicsit szintén megijesztett. Pedig továbbra sem érzem magam soványnak, talán csak rossz arányban oszlik szét bennem a kaja. (pl. hasról igazán átvándorolhatna a csuklómra) :DDDD
De mégis, lehet, hogy mégis van valami igazság ebben a soványság dologban, mivel az elmúlt 2 hét alatt sikerült megtapasztalnom, hogy a ruhák kisméretű verziójának nagyobbik része is nagy rám. Ami régen az én méretem volt, vagy néha még szűk is, az most egyszerűen nagy(?). "S" mint "small" vagy "36"? Ugyan kérem! Gyakran már csak az "XS"-es (34-es) méret jön szóba. Ja hogy olyan meg a ruhák 70-80%-ából nem készül? Hát így jártam... Bár eddig úgy gondoltam, hogy a készítőkben van a hiba, mert minden cuccot túl hosszúra, modellalkatra terveznek, ez viszont nem magyarázza a ruhák túl bő mivoltát.
No azért attól még nem kell félni, hogy egyszer csak elfogyok, s talán a szél sem fúj el, bár néha jöl jönne valami erős férfiember, aki ettől (és minden mástól) megvéd. No majd idővel. :)
4. Végül a vásárlásmaraton során az is bebizonyosodott, hogy ha a tömegközlekedés egyik járatának működésében hiba lép fel, akkor bizony további (azt helyettesítő) eszközöknél is hasonló porbléma fog felmerülni. Értsd: ha a 4/6-os villamos nem jár, a metró sem fog. ;)
Komment