Tervezgetek. Agyalok. Egy új korszak elején talán nem is meglepő. Egyrészt úgy érzem, hogy tényleg ennyi volt A-val. Lehet hogy még találkozunk, meglehet hogy még látom, sőt ez nagyon is valószínű. De többet nem lesz ugyanaz a "kapcsolatunk" semmiképp. Ezt a telefonbeszélgetés hangvétele, hangulata is bizonyítja, ami azóta az első és szerintem az egyetlen volt és lesz. Nagyon tartózkodó, hideg hangvétel. Ez már sosem lenne a régi, ami mondjuk még két héttel ezelőtt megvolt. Nem megy, képtelenség. El kell fogadnom, ez van és ezen változtatni nem fogok tudni, ez mostmár így marad. Pedig két hete, (ehhez a már említett, bár amúgy teljesen véletlenszerű időponthoz ragaszkodjak) még elég valószínütlennek tünt hogy valaha történhet ilyesmi. Mindenképp azt hittem hogy legalább a barátság megmarad, ha nem is jövök össze vele egy kapcsolat erejéig...

   Sajna a legtöbb ismeretségben, barátságban is benne van ez, hogy egyszer véget ér. Vagy ha nem is lesz teljesen vége akkor elhalványul. Marad a köszönés az utcán, ha néha összefutunk és ennyi. Negatív érzés, pedig valójában ez az élet rendje, majd jönnek helyettük más barátok, így kell lennie. Hisz aminek kezdete van az véget is ér egyszer. Kicsit félve gondolok erre blog és mondhatni msn-társammal is, hiszen nagyon sokat segít nap mint nap.( Bár hülye megfogalmazás ez, mert ő egy Barát) Nagyon sokat jelent nekem, már amennyire ez lehetséges egy barátnál. Tudom hogy elolvassa, de tényleg így gondolom őszintén, ha nem tudnám akkor is ezt írnám. De a lényegre visszatérve, vele is ugyanígy benne van a pakliban, hogy egyszer vége lesz. Bár teljesen nem hiszem, hiszen ez jelenleg elképzelhetetlennek tűnik. De az könnyen megeshet hogy nem fogunk minden nap beszélni, sőt a nyáron erre elég nagy az esély. Lehetne mondani hogy na de majd akkor szeptembertől újra aktívizálódunk, de neki ott lesz a munka, ami ki tudja hogy mennyi időt vesz el. Nagyon könnyen meglehet hogy ott lesz egy nagy magán vagy mássalhangzó, akivel kitölti szabadideje jelentős részét. Baj ezzel sincs, sőt örülnék neki, hogy így lenne. Hiszen neki az lenne az igazi boldogság számára. Csak kicsit furcsa innen, erről az időpontról belegondolni ezekbe a dolgokba.

   Nem kicsit eltérve az eredeti tárgytól: A másik ok ami miatt egy mások korszakba lépek talán, az nem más mint a nyár. Nagyon is gyorsan közelít. 2hét suliba járás, majd egy hónap vizsgaidőszak... Mind a kettő úgy fog elrepülni, hogy az valami hihetetlen. Itt egy elég nagy dologtól függnek a tervek. Ha az első félév borzalmas teljesítménye után sikerül meg 5x-özni kreditjeim számát, akkor nem lesz költségtérítés. Ez az otthoniaknak is nagy dolog lenne. Másrészt ha így lesz akkor azon leszek hogy minél kevesebb hányadát kelljen nekik fizetni. Egész nyáron munka plusz a görög út lemondása fedezné az elhibázott első év árát. Ez lenne a "csúnya" verzió. A "szebb" verzió szerint meglesz az állami támogatás jövőre is. Akkor egy hasonlóan munkával töltött nyár. De mellette lenne balatoni bulizás egy héten át a haverokkal. Balaton Sound fesztivál, bár ez a balatoni úttal valószínűleg nem esne egybe. Majd görög út, a nyár végén pedig SZIN. Ezt szeretném talán a legjobban, hisz már tavaly is mentem volna, ha nem esik egybe a gólyatáborral. Hogy a két terv közül melyik valósul meg azt majd látjuk, reménykedem és dolgozom rajta, hogy az utóbbi:)

 "Tervezek, minden nap tervezek
És megtervezem a holnapi tervemet
És holnapután majd a tegnapelőttit
Egy tervet kérek kölcsön és kezdem előröl."