Kaptam egy levelet egy kedves blogoló sorstárstól (ha szabad őt így neveznem), melynek tartalma felerősítette bennem a reményt, hogy egyszerűen, "egyik napról a másikra" túl tudnék lépni T-n. Hogy aztán szabadon és könnyedén mosolyogva nézhessek rá, féltékenység nélkül vehessem tudomásul, ha más lányokkal utazik vagy beszélget, és egyszerűen ne érdekeljen többet úgy. Persze, ennek eddig is fennállt a lehtősége, de sosem hittem, hogy tényleg mehetne így. De ha másnál működik, nálam miért ne?
Nos, nálam talán azért nem, mert túl gyenge vagyok lemondani róla. Megpróbálni természetesen megpróbálhatom, akár holnap, akár 1 hónap múlva, csak félek, hogy nem akarom igazán megtenni. De próba, cseresznye.
A másik stratégia a szokásos, sokszor elhatározott, sikeresen sosem kivitelezett módszer: elkerülni, nem beszélni hozzá, nem mellé ülni. Drasztikus és gyerekes. És kivitelezhetetlen.
Végül marad az eddigi barátságos állapot, a "jó, hogy legalább a közelében lehetek" és a "nem jó, hogy a közelemben van" érzések váltakozásával. Nehéz ez, mégis a legkönnyebb.
Hogy ezeket minek írtam le? Franc se tudja. Talán mert komolyan elgondolkodtam az első opción. Végülis, miért ne.
Komment