mármint az évvég-e. és így a szilveszter is.

Van egy meghívásom barátnőtől és másik barátnő+barátjától egy laza társasjátékozós, zenehallgatós, vizsgák-közt-pihenős szilveszteri bulira. Jól hangzik, hiszen szeretem én ezeket csinálni, szeretem a barátnőimet is. Mégis 90% az esélye, hogy nem, nem megyek el.
Nincs kedvem.
Nincs kedvem idegen emberekkel játszogatni olyan közösségi játékokat, amiket mindig is utáltam. Nincs kedvem hidegben, petárdák és részegek között beutazni a belvárosba és vissza. Nincs kedvem több üveg alkoholért pénzt kiadni, amiből én nem is iszom. Nincs kedvem kihagyni a hajnali alvást, majd fájó fejjel tanulást imitálni. De legfőképpen nincs kedvem vidámkodó emberek között egyedül, némán mosolyogva ülni, mintha jól érezném magamat. Miért mennék, ha úgysem érezném jól magamat?
Nem, most nem lesznek kifogások, hogy tanulni kell a vizsgákra, hogy megfáztam, hogy apukám nem szívesen engedne ki szilveszterkor az utcára... ha bárki kíváncsi rá, az megkapja az őszinte választ.

Szánalmas dolog itthon ülni, éjfélkor szülőkkel koccintani, hisz ilyenkor mindenki elmenekül otthonról s főleg a rokonoktól, hogy barátokkal ünnepelje az új évet. Tudom, mert ezt látom nővéremen is; ha csak 1 embert tud levinni a nyaralónkba, akkor is inkább ott szilveszterezik, mint velünk itthon. Hát komolyan, tegye föl a kezét az, aki inkább az otthonmaradást választaná! Nem nagyon akad jelentkező (persze ezt letudhatnám a blog szerény látogatottságának is:).

Szóval így áll a helyzet. Egyetlen ments-váram és támaszom az elsejei koncert. Végre valami, amin teljesen jól érezhetem majd magamat, ülve, békésen, megfelelni akarás, ál-vidámság és hazugságok nélkül. S ha nem akarok hazudni a szilveszterről, mondhatom, hogy nekem ez volt helyette.
Persze ez sem tökéletes, hiszen H barátnő és barátja az utolsó pillanatban - természetesen - lemondták. Biztosan azért történt, mert ezúttal nem számítottam rá. Bár mégsem lepődtem meg. Csak rosszul esett. Nem, ők még mindig nem értik (talán G barátnőn kívül), hogy - számomra - egy Quimby-koncert első sorban nem maga a koncertélmény miatt fontos, hanem hogy a barátnőimmel legyek és megoszthassak velük egy élményt. Ezért fáj, hogy akármelyikük könnyedén visszamondja az ilyen alkalmakat, barátra, pénzre vagy jelen helyzetben egy másik, nagyobb szabású - vmi karácsonyi arénás - koncertre hivatkozva. Önző dolog azt hinni, hogy olykor fontosabb lehetek, mint egy férfi, mint pár ezer forint vagy mint egy rendezvény? Valőszínűleg igen... És ha egyszer csak nem lennék? Hosszabb távon még kényelmesebb is lenne nekik, hiszen nem pattognék, hogy találkoznunk kéne már, nem készítenék több "propaganda"-videót a "barátságunkról" (már azt se tudom, mit rakjak idézőjelbe), szépen megszűnne az, ami/aki összeerőlteti ezt a négy különböző embert. Csak sajnos én nem szándékozom "nem lenni". Felodlhatatlan állapot... ez van.

De a jó oldal az, hogy a jegyeket sikerült elpasszolnom olyanoknak, akik nagyon örülnek neki, és még egy kis plusz bevételhez is jutottam. :)