Végetért egy korszak, mostmár mondhatom, hogy tényleg végetért. Egy tényleg utolsó, múlthét pénteki tali még volt. Persze most sem tudta, hogy mi lenne a legjobb, legalább is ezt mondta. Majd szombaton egy gyors gépeléssel rám írta, hogy mit gondol a dolgokról.
-"Legyünk barátok."
-"Hát jó, legyünk."
Már annyira mindegy volt, hogy mit is válaszol, csak hogy választ kapjak, az volt a lényeg. Mivel a bizonytalanságnál szerintem nincs rosszabb. A továbblépés nem volt nehéz, egyrészt mivel számítottam rá, hogy ez lesz. Másrészt meg mostanában ritkán vagyok egyedül és ez is segít nem is kicsit. Nem is beszélve állandó msn partneremről, aki nagy meglepetésemre épp most tűnt fel:) Nagyon sokat segít a vele való beszélgetés nap mint nap.
Hogy hova tovább? Most érik egy találkozás E-vel, akit már 13 éve ismerek. Volt általános iskolai osztálytárs, nagyon kedves, aranyos lány. Hétvégén tali. Szintén hétvégén tali G-vel, bár vele azért teljesen más. Csak két ember találkozik, aki 9hónap msn után még nem is látták egymást személyesen. Meglátjuk, mi sül ki belőle... Szoros lesz a hétvége, péntek este kamerázás, majd bulizás, szombaton meg 30Y koncert. Jövőhét szombati Quimby koncertről nem is beszélve. Remélhetőleg ezekből nagyon sok és hosszú blogbejegyzés születik majd:)
Szóval sok volt a változás mostanában, de nem hiszem, hogy rossz irányban. Még ha A-val csak barátok is maradunk, szereztem egy új barátot... és persze tapasztalatot, talán eddig a legtöbbet. Ami elsőre fájdalmasnak tűnhet, de később sokat segíthet még...
Komment