Koncertet, koncertet, koncertet akarok!!!

Egyszerűen nem tudom máshogy levezetni a feszültséget. Nem arról van szó, hogy eszeveszettül ugrálni és ordítozni akarok, mert ilyet én koncerten sem tudok, de muszáj lenne kicsit fejbólogatva térdeket hajlítgatni (hahaha!) és énekelgetni. Valahogy itthon zenehallgatás közben hiába csinálom ezt (amikor egyedül vagyok), az csak tovább növeli bennem a vágyódást egy koncertre.

Koncert viszont, amire elmennék, jelenleg nincs. Talán lenne egy november 20-án, de arra ki tudja, hogy találok-e valakit, aki eljön velem. A legközelebbi biztos időpont pedig december 20. Oda mindenképp megyek, de könyörgöm milyen messze van az!? Ráadásul szinte a vizsgaidőszak előestéjén.

Csakhát egyszerűen nem találok más módszert, amivel kicsit könnyebb lenne az élet. Még mindig sírnom kéne, olyan régen sírtam már, de az meg nem megy csak úgy. Pedig az milyen jó! Az ember utána mennyivel jobban érzi magát. Legalábbis engem utána igazi megkönnyebbülés és jókedv fog el. Azaz fogna el... ha tudnék.