Tegnap igazán kibukott voltam egy elfeledett köszönés miatt, ma a véletlen (inkább sors) úgy hozta, hogy mégis csak megkaptam a hétvége előtt a köszönést. Nem többet, de volt benne mosoly, és ez így elég is.
Viszont. Az események hirtelen néha megindulnak, s napjaim békés állóvizét olykor felkavarja valami újdonság. Most épp T2. Őt is említettem tegnap, azóta pedig úgy alakult a helyzet, hogy beszélgettünk, s holnapra meg is állapodtunk egy (első) találkozásban - egy randiban. Mondhatnám, hogy "hú, de gyors!", de igazából így normális, hisz jobb ha két ember minél előbb megismerkedik egymással, mert ha nem stimmel valami, legalább nem rabolták egymás idejét.
Én azért kicsit vegyes érzelmekkel állok a helyzethez. Egyrészt izgatottan, hiszen új emberrel ismerkedem, aki nem csak új, hanem ellenkező nemű is, és kiváncsi vagyok, hogy tetszik-e majd, hogy neki mi lesz a véleménye, hátha van esély valamire, stb. Tehát ez egy egészséges izgalom, aminek ilyenkor lennie kell.
Másrészt félek attól, hogy tök fölösleges az egész, hiszen az én gondolataim/szívem már foglalt, úgysem tud változtatni rajta. Ez esetben pedig ha jól sikerül a randi, és én véletlenül tetszenék neki, akkor abból csak baj lehet. A legjobb, ha egyikünk sem tetszik a másiknak. Csak így meg nem jutok továbbra sem egyről a kettőre, haha!
Pedig megint elmélkedtem T1-en, immár tisztább fejjel, és új (nem annyira új) megközelítést találtam. Az ugyanis a probléma, hogy én mindenképpen szeretnék adni egy esélyt T1-nek. Mert vagy nem mer lépni (olyan, mint én), vagy még nem akar lép (lassú a drága..), vagy egyáltalán nincs is motivációja bármi ilyenre (ezt nem akarom tudomásul venni). Márpedig előbbiek esetében övé kell, hogy legyen az elsőbbség. Hiszen időben is előbb volt, térben is előbb van (mármint pl a fejemben a rangsorban:)), és bizony óriási előnnyel rendelkezik még abból a szempontból, hogy hmm, hát szóval vonzódom hozzá.
De mégis lehet, hogy T2 a megoldás a T1 problémámra? T2 képes lenne elfeledtetni mindazt, amit T1-gyel kapcsolatban gondolok, érzek, álmodok? És vajon ezt akkor is véghez tudja vinni, ha én magam ellenállok?
Ma még csak egy valami biztos. Az, hogy T2 önbizalmat adott nekem, hogy valaki kíváncsi rám, hogy valaki képes elhívni, hogy talán T1 világán kívül van egy másik is. Most még mindig az a probléma, hogy én nem kívánok kilépni ebből a világból. S hogy ez probléma, azt is csak néha ismerem el.
Holnap mindenesetre valamivel okosabb leszek. Kár, hogy mindezt náthásan, tüsszögve, torokfájósan és láz-gyanúsan kell majd végigcsinálnom.
Komment