HTML

...viharon innen

Üdv néked eltévedt szörfös! Mi itten elmélkedünk és boncolgatunk mindenfélét az élettel és magunkkal kapcsolatban. Pedig nem vagyunk sem bölcsészek, sem biológusok, hanem csak túl sokat gondolkodunk, túl objektíven, túl racionálisan, túl álmodozva, néha ellentmondásosan, néha ironikusan, néha meg nem is. Amúgy pedig Quimby.

Naptár

december 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31

Komment

  • "k" (törölt): naigen, tavalyilyenkor még én is blogoltam, kommenteztem... nálam semmi extra változás a körülmény... (2010.01.04. 12:14) Visszaváltozás
  • kibukott angyal: Az elmúlt hét a családé volt minden(ki) más nélkül. Jó volt! Nem hiányzott se a számítógép, se az ... (2009.12.30. 22:25) Visszaváltozás
  • kibukott angyal: Köszi! Akkor én is ideírom, hogy BUÉK! (2009.12.30. 22:15) Idei utolsó
  • Kamikaze bárány: Reméltem hogy legalább ma leszel... remélem legalább rádiót hallgatsz most, épp egy jó kis éves ös... (2009.12.29. 23:10) Visszaváltozás
  • Kamikaze bárány: Lesz ez még máshogy, lesz ez még jobb is... bár lehet hogy nem olyan formában mint régen, lehet ho... (2009.12.29. 00:12) Visszaváltozás
  • Utolsó 20

Átlagon felüli

2008.09.03. 00:26 kibukott angyal

Olvastam egy cikket az IPM-ben, ami kifejezetten tetszett, és persze el is gondolkodtam rajta.

E szerint az írás szerint az emberek többsége átlagon felülinek tartja magát. "Mindenki jó ember egy gonosz társadalomban - legalábbis mindenki ezt tartja magáról." Többek között arról van szó az írásban/ kutatásban/ kísérletben, hogy jó tetteinkkel jellemünket indokoljuk, a rosszakat viszont a körülményekre fogjuk. Az ember elfogult önmagával szemben; hajlamos az általa ideális tulajdonságokat önmagára igaznak vélni. A cikk még részletesebben bemutatja kísérletek eredményét, tesz még hasonlóan érdekes megállapításokat, nem célom leírni mindent.

A lényeg az, hogy abszolút egyetértek ezzel. Pl magamból kiindulva. Sokáig szerettem volna átlagos lenni, beolvadni a tömegbe, hasonulni kortársaimhoz, mert kívülállónak éreztem magamat, az is voltam egyébként (gimiben). Aztán ahogy az elmúlt években hirtelen fejlődtem (legalábbis anyukám mindig megjegyzi, hogy mennyit változtam - belsőleg), valahogy már nem akartam az átlaghoz tartozni. Persze ennek lehet az oka az is, hogy végre tartoztam valahová, ahol elfogadtak úgy, ahogy vagyok, s így már merhettem is különbözni. De azt hiszem, enélkül is eljutottam volna idáig.
Nem érzem magamat átlagon felülinek, sőt, az egyetemen megtapasztaltam, hogy egyáltalán nem emelkedem ki semmiben. Azonban ez megrémített, bosszantott, elszomorított - nem is tudom melyik. Ennek ellenére különlegesnek érzem magamat. Nem tudnám leírni, hogy miért... De végülis nem azért (is) kezd-e bele az ember egy blogba, hogy megmutassa a világnak, hogy ő valaki, hogy megoszthassa azt a valamit, amiben szerinte kiemelkedik a tömegből (magyarul oszthassa azt észt :)? Ide magamról annyit tudok beilleszteni, hogy pl irodalomból mindig jó fogalmazásokat írtam, a tanár gyakran kiemelte az enyémet, néha fel is olvasta; s a lányok is dícsérték már levelemet, ezért talán elhittem, hogy értek valamit az íráshoz. Persze alapvetően nem, de jó ezt hinni. :D

Viszont ha mindenki átlagon felülinek vagy különlegesnek érzi magát, akkor azzal nem válik vajon mindenki gondolkodásban egyformává, és így ismét átlagossá? Na ez már nekem bonyolult, majd a pszichológusok válaszolnak.

A cikk a végén kitér a szerénységre is. Álszerénységnek mondja azt, amikor büszkék vagyunk arra, hogy mennyire szerények vagyunk. Ezzel szemben az igazi szerénység azt jelenti, hogy "nem foglalkozunk önmagunkkal, örülünk különleges képességeinknek, de ez nem gátol meg bennünket abban, hogy fölismerjük mások képességeit." Képességeinket olyan adottságnak vesszük, amiről nem tehetünk, tehát nincs értelme szégyenkezni miatta, vagy büszkélkedni vele.
Nos, mondták már, hogy szerény vagyok, csináltam ebből viccet is, ami inkább vall álszerénységre, de nehéz dolog ez. Azt hiszem, ha az ember valóban szerény, azt nem veszi észre.

Végül a cikk így zárul:
"Az volna az ideális, hogy az ember becsületesen elfogadná magát olyannak, amilyen, egyaránt kerülve az álszerénységet és az öntömjénezést. Mindebből kiviláglik, hogy igazán szerénynek lenni nem könnyű."

És ez milyen igaz! Őszintén szólva nagyon szeretnék szerény lenni.

2 komment

Címkék: idézet elmélkedés lélekbúvár

A bejegyzés trackback címe:

https://szelcsend.blog.hu/api/trackback/id/tr81645838

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kamikazebarany 2008.09.04. 14:00:27

Hmmm, ehez nehéz lenne bármit is hozzáfüzni.
( föleg egy hajnal 3ig tartó koleszos pokerparti után... :D ) Ez mutatja, alakul a közösség...
De hogy a témához is komolyan hozzászóljak, s ezzel összeszedve minden gondolatomat:
Az emberek márcsak ilyenek, így természetes. Annyiszor tapasztaltam már, ha nem is konkrétan ezt. Hiszen nem látok bele a másik gondolatába, hogy mit gondol magáról. De annyit akkor is leszürtem viselkedés alapján, hogy a legtöbb ember felsőbbrendünek érzi magát a többinél.
A zárszóról meg csak annyit, hogy egyre nehezebb hinni abban, hogy van ideális, vagy jó viselkedés.

S ezzel feldobhatok egy esetleges elgondolkodtató témát. Van-e egyáltalán olyan, hogy jó vagy rossz? Hiszen minden csak attól függ, hogy honnan szemléljük.Hogy neveltek, milyen az ember értékítélete. Vagy felhozhatom a médiát is példának, hiszena média legfontosabb célja a véleményformálás. Ez a média képes ugyanazt az esemény jónak, míg egy másik rossznak is feltüntetni. Akkor hát van mindenre kiterjedő, egyetemes igazság vagy csak szemlélő személyétől függ? Ahoz képest, hogy nem tudok hozzászólni:D Lassan saját blogot kell indítanom annyit gépelek, de ez akkor is kikívánkozott belőlem...

kibukott angyal 2008.09.05. 00:24:16

Hát tényleg elgondolkodtató ez a jó/rossz téma. Szerintem vannak alapvető dolgok, ahol egyértelmű a helyzet (vagy legalábbis annak kellene lenni), a többi pedig valóban nevelés, értékek, külső hatások, stb függvénye. Bár a legegyszerűbb úgy gondolni, hogy az a jó/rossz, amit "én" annak vélek. :D
Na majd lehet, hogy egyszer írok valami agyalást erről is, ha nem kezdesz bele saját blogba. De addig is nyugodtan jöhet ide, ami kikívánkozik. :)

A pókerparti meg jó lehetett!
Tényleg, megkérdezhetem esetleg, hogy mit fogsz tanulni a főiskolán (szak, szakirány, ilyesmi)?
süti beállítások módosítása