Tegnap több mint 1 órás autóút oda és vissza szüleimmel (látogatás nagyszülőknél). Amolyan hallgatólagos megegyezéssel odafelé Petőfit és az olimpia miatt Kossuthot hallgattunk, visszafelé pedig főleg Slágert. Előbbi miattam, utóbbi anyukám kedvéért.

Szóval hazafelé jövet néha igencsak szenvedtem. Tudom, elutasító vagyok meg lázadó meg minden, de nehezen viselem azokat az agyonjátszott sláger-számokat, amiket végig kellett hallgatnom.
Az egyik oka ennek valószínűleg a szimpla elutasítás szüleim (korosztálya) és minden iránt, amit képviselnek vagy őket képvisel. Ez van, még mindig.
A másik ok, hogy valóban a könyökömön jönnek ki ezek a dallamok. Így inkább a Sztár, mert bár azok is régi (vagy még régebbi) számok, és 90%-uk nem is nekem való, de nem ismerem még, tehát nem is utálhatom őket, ráadásul jó új zenékkel találkozni.

És ezzel a gondolatmenettel el is jutottam a Petőfihez. Ott is nagyon sok ismeretlenbe ütközöm, ráadásul ezek már inkább maiak, közelebb állnak hozzám, és néha rábukkan az ember egy-két igazi csemegére (hogy úgy fogalmazzak mint valami újságíró:). Ráadásul itt nem nagyon találkozom a többi rádióban túljátszott számokkal, viszont olyanokkal igen, amikkel máshol nem. Ezek egy része pedig éppen azon alternatív irányzatszerűségek közé tartozik, amit én kedvelek. S az ember nagyon meg tud örülni egy ilyen számnak, mégha oly sokat is kell rá várni (vagy épp ezért). Legalább lehet rá várni!
A gondolatmenetem viszont tulajdonképpen még csak most fog elkezdődni, szóval az eddigi sorok inkább felvezetésre szolgáltak.

Ugyanis. Van még egy előnye az ismeretlen számoknak. Minden új dallam kicsit olyan, mint egy új kezdet, mintha tiszta lappal indulnék. Nincsenek hozzá fűzött emlékek, érzések, semmi. Nincs benne jó vagy rossz, egyszerűen csak várnom kell, hogy kialakuljon valami vele kapcsolatban, hogy eldönthessem, hogy teszik-e vagy sem. És nekem mostanában ilyenekre van szükségem.
És itt érkezem el a harmadik okhoz; a Sláger rádió számainak - számomra! - legnagyobb hibájához. Ezek nagy része kellemes, popos, lírai, érzelmes éééééés túl régi ismerős. Tipikus nagyközönség által könnyen kedvelhető és fogyasztható számok, melyeknek megörül az ember, mintha egy régi ismerőssel futna össze. (Elvileg!) boldogan hallgatja végig századszor is a megszokott, kellemes dallamot, mely tökéletes hátteret nyújt az emlékek felidézésének és az álmodozásnak. És ezt én sem kerülhetem ki, bármennyire is szeretném. Ezek a túlédes, túlkellemes zenék akaratlanul is elindítják bennem az érzelmi elmélkedés rendkívül veszélyes folyamatát, hogy aztán újra és újra kilyukadjak olyan témákhoz, amiket itt a blogon is már ezerszer leírtam. Jönnek az álmodozások a múlttal, a "mi lett volna, ha"-val, a távoli, mesebeli jövővel, ismerősökkel és férfiakkal kapcsolatban. És jaj azok a giccses romantikus számok, olyankor kellene befogni a fülemet!

De mindegy. A lényeg, hogy ezúttal is eljutottam ebbe az állapotba. Gondolkodtam, szenvedtem, ébren álmodtam, reménykedtem... tehát minden rosszat csináltam, de megoldást ezúttal sem találtam minden problémám alapjára. Azaz, hogy mit kezdjek az életemmel. Pedig konkrét tervekre lenne már szükség. Addig jutottam, hogy kéne valamit mozogni/sportolni, kéne csinálni valamit, ami érdekel, amiben jó vagyok, és kéne ismerkedni más emberekkel. Mindez persze egyszerre is lehetséges lenne, csak épp nincs semmi ötletem. Semmire.

Végül arra a következtetésre jutottam, hogy legjobb lesz beiratkoznom egy "mit kezdjünk az életünkkel"-csoportba. Vagy ha ilyen nincs, akkor alapíthatnék egyet! :D Bár amennyiben összeülne pár hozzám hasonló kérdésekkel bajlódó egyén, abból azt hiszem semmi jó/hasznos nem sülne ki. Kb úgy tudnám elképzelni mint néhány ember panaszos, keserűen röhögős beszélgetését egyre több itóka mellett, ahol én vagy teljesen megkukulok és hamar elhagyom a helyszínt, vagy életemben először részegre iszom magamat, aminek viszont nem tudom a következményeit. Mindenesetre nem túl jó kilátások.
Na majd gondolkodom valami jobb ötleten. Addig is a változatosság kedvéért mindjárt hallgatok egy kis Bartókot, hehehe!