Szélcsenden túl...

Mindenki azt kérdezgeti, hogy mit szeretnék a szülinapomra. Nagyszülők, szülők, testvér is utalgat rá, és tudom, hogy a barátnőknek is baromi nagy fejtörést fogok okozni. Nekem eleve nehéz ajándékot venni, ráadásul ők amúgy sem túl aktívak mostanában ilyen téren. Valahogy én intézem mindenki szülinapját, én rugdosom a többieket, talán csak engem érdekel...

Meg amúgy is, mit kérhetnék?
Most mondjam, hogy legyen meglepetés? Olyat már nem nagyon mernek a rokonok bevállalni, és meg is értem őket, mert ki tudja, hogy sülne el. Már nem ismerik az ízlésemet, nehéz lenne kellemes csalódást okozniuk. Pedig alapvetően nem érdekel engem az, hogy mit kapok, nem fontos ez nekem, elég ha tudom, hogy vannak, akik szeretnek. De természetes, hogy ők szeretnének nekem adni valamit (ahogy fordított esetben én is), így szinte lelkiismeret-furdalásom van, hogy nem tudok ebben segíteni nekik.

Mert tényleg nincs szükségem semmire. Ez valószínűleg abból is következik, hogy nem igazán tudok mivel foglalkozni. Egyedül a zene van, abból meg mindent meg lehet szerezni, így meg is van/lesz nekem minden. De ezen az egy témán kívül mi más lehetne? Persze, kellenek ruhák is, de azokat megveszem én. Női dolgok (smink vagy pl. egy parfüm) lehet, hogy jöhetne, de olyat sem bíznék másra. Egyszer viccelődtem egy gps-ről, dehát nehogy már azt vegyenek nekem! Nem használnám ki. Oké, egy új laptopot nem vágnék a falhoz, de az meg drága, és megvagyok ezzel is. Vagy például vannak szép képek, reprodukciók amiket el tudnék képzelni az itthoni vagy a nyaralóbeli falamon, de miután az előző képet, amit rendeltem, azóta sem raktam ki a falra (sajnos üti a kék színe a sárga falszínemet), nem hiszem, hogy komolyan vennének.

Nincs olyan, amire szükségem lenne, amit megadhatnának nekem. Ez most így elég hülyén (gőgösen?) hangzik, de valahogy így érzem. Amit szeretnék, azt mások nem adhatják meg, azaz csupán egy ember. De nem látok esélyt, hogy megkapnám tőle a szülinapomra.

Pedig csak egy jelet kérek. Egyetlen, félreérthetetlen jelet T-től, hogy van-e értelme a reménykedésnek (akár barátság szinten). Örülnék egy pozitív jelzésnek, de ellenkező - negatív - esetben is hálás lennék. Csak lenne valami, amin elindulhatok, vagy ami által befejezhetem a fölösleges bejegyzéseket.
Tehát kedves sors (vagy bármi/bárki más), én csupán azt kérem a szülinapomra, hogy kapjak valami személyeset T-től a zenéken és a segítő házi feladatokon túl! Egy szó, egy pillantás, egy érintés... bármi, csak tudjak kezdeni vele valamit. Köszönöm!