Szélcsenden túl...

Na most egy rövid, de végre nem T.-bejegyzés!

Ismét megállapítottam magamról valamit, ami eddig is igaz volt, csak most már ki is tudom fejezni ezt. Vagyis arról van szó, hogy én nem szeretem a meglepetéseket. Tulajdonképpen nem is nem szeretem, egyszerűen abból nekem nem tud jó kisülni. Magyarázat:

Ha valaki meglep én annak általában nem tudok örülni, legyen szó bármiről, mivel váratlanul ér, nincs időm felfogni, végiggondolni, feldolgozni. (Tuuudom, hogy ez a meglepetés lényege, dehát ez van...) Megpróbálok persze úgy csinálni mintha tetszene, de lássuk be, hogy a színészkedés vagy a hazugság nem az én asztalom. Amúgy is sokkal jobban szeretek őszinte lenni, túl őszinte vagy bántóan őszinte. Szóval ezek a meglepik valahogy nem jönnek be nekem. És így sajnos teljesen tönkreteszem a meglepetést okozó kedvét. Ez pedig nem állna szándékomban.
Hogyan is működöm? Lassan. És biztosan. Amikor valami újdonság hirtelen megzavarja ezt a biztonságos életet, arra egyszerűen nem lehet azonnal pozitívan reagálni. Tehát mivel lassú vagyok ezért idő kell, hogy megemésszem a helyzetet. Addig viszont jó fogadtatásra tőlem nem nagyon lehet számítani.
Ezért jobb, ha előre tudom, hogy mire számítsak. Tudom, hogy ez illúzióromboló meg minden, de így mindenki jobban jár. Amennyiben időben megtudom a dolgot, akkor a kezdeti elutasításom nem a végleges válaszként fog megjelenni. Kis idő kell csak, hogy túl tegyem magam a "sokkon", és elgondolkodjak, hogy 1) valaki itt örömet szeretne nekem okozni 2) talán nem is rossz ez a dolog. S miután végiggondoltam és legyőztem sértettségemet (hogy valaki merényletet tervezett ellenem), már nem is fog olyan rosszul hangozni, és elkezdek lelkesedni. Elkezdem várni a "meglepetést", így mikor valóban eljutunk oda, akkor valódi örömet okozhat, én is részt tudok venni benne, és nem érzem majd úgy, hogy nélkülem és ellenem lett valami kigondolva (annak függvényében azért, hogy pontosan miről is van szó). Tudom hülyén és paranoiásan hangzik, de kicsit túlozva bizony ez a valóságos helyzet.
Na persze vannak mindig kivételek! Amikor pontosan olyat kapok, amire vágytam (áhh! telhetetlen vagyok!), akkor mindez nem érvényes. De ez ritka mint a fehér holló túl konkrét és maximalista elvárásaimat tekintetbe véve.