Szélcsenden túl...

Az élet egy alkotás. Én meg alkotói válságban vagyok. Legalábbis tegnap valahogy úgy éreztem magam.

Megint előjött ez a "mit kezdjek az életemmel", "nem csinálok semmit", "nem tudom, mit csináljak", "nincs így értelme az egésznek"... áradat. Aztán hossza panaszkodás anyukámnak - na ja, mert a barátnőknek valahogy nincs lehetőségem, bátorságom, fenetudjamim elmondani. Szóval hosszas panaszkodás után leültem a gép elé, és egy kis youtube nézegetés után újra kiötlöttem, hogy megtanulok zongorázni.

Persze, mindig is meg akartam, mert nagyobb esélyt látok ár, mint a hegedűre, és ezeknek kettőjüknek olyan gyönyörű hangjuk tud lenni.

*Itten kisebb összeveszés anyukámmál, aki a zongorát annyira nem szereti, szerinte az orgona az igazán szép. Én meg nem tudom megérteni, hogy hogy lehet egy olyan monumentális, erős, számomra igencsak túlzó hangzás szebb, mint amikor valaki finom dallamokat pötyög a zongorán. Abban van valami intim, valamiféle "mennyei" gyönyörűség, ahogyan minden apró hangocska megcsendül majd eltűnik a csendben, így létrehozva egy alkotást. A hegedű fájdalmas hangjáról nem is beszélve, amitől ha meghallom, úgymond csillogni kezd a szemem.
De elég a kitérőből!*

Tehát jó lenne zongorázni, de itt vannak az ellenérvek. Először tudjuk le a lustaságot (tanárhoz járni, tanulni...), hogy jöjjenek a kielemezhető dolgok. :)
Pl. a zongorázás mégiscsak magányos tevékenység, megtanulása sem csoportban történik. Nekem pedig nagy szükségem lenne megismerni hasonló érdeklődésű embereket, több  barátot szerezni, ha már ezek itten kevésbé törődnek a barátságunkkal. Szóval olyan dologhoz kéne kezdenem, ahol emberekkel vagyok együtt. Nem titkolt reményem, hogy így egy pasival is könnyebben találkozhatnék...
Aztán nem vághatom mindenki képébe, hogy zongorázok, mert mit érdekli az őket, ellenben ha mondjuk festő tanfolyamra járnék (ahová tuti nem fogok :DDD), akkor mondhatom, hogy "jaj, én most rohanok a festőkörbe" vagy ilyesmi. És így máris érdekesebb lennék, lenne elfoglaltságom, hobbim, tudnának velem valamit kezdeni az emberek, lenne rólam valami képük.
Áhh, lehet, hogy ez hülyeség, de most gyakran szürkének, érdektelennek érzem magamat, és szeretnék tenni ellene. Csak nem tudom, mit.

Pedig szeretnék valamit alkotni. Szeretek alkotni. Mégsem vagyok képes a legszebb alkotást elkezdeni. Mert nem tudom hogyan.