Szélcsenden túl...

tehát... azt persze nem írtam le, amit eredetileg akartam. Mindig így van ez. Ülök a buszon, jövök hazafelé, és olyankor több oldalas bejegyzéseket írok gondolatban. Kár azokért a gondolatokért. Már várom, hogy mikor lehet majd bedugni a pendrive-ot az agyba.

tehát... most már jöjjön az eredeti mondandóm. Mert mikor átírtam a blogom ismertetőjét, újra eszembe jutott.

tehát... az a helyzet, hogy én tényleg túl sokat gondolkodom. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy okos vagyok vagy tele vagyok nagyszerű gondolatokkal, hanem csak annyi, hogy tényleg tulzásba viszem a gondolkodást. Mondhatjuk, hogy túlgondolkodom a dolgokat. Mint most is. :)

tehát... kedves gimnáziumi irodalomtanárnőnk búcsúzott tőlünk egy olyan idézettel, hogy "Csekedni könnyű, gondolkodni nehéz".
Ez igencsak szíven ütött, és nem csak azért mert az volt az utolsó óránk vele, akivel 6 évet töltöttünk együtt, aki hatással volt ránk, és aki miatt - miután legutoljára lépett ki a teremből, ahol a legutolsó óránk volt vele - mindenki kivételesen ülve maradt és némán hallgatva (néhányan sírva) éreztük át a helyzet drámaiságát. Hát az akkor ott tényleg szép volt.

tehát szóval... nem ezért ütött szíven, hanem azért, mert ez volt életem egyik kivételes pontja, amikor nagyon is biztos voltam benne, hogy ezzel nem értek egyet. Mert egyáltalán nem igaz rám. Mert rám a fordítottja igaz.

...tehát gondolkodni könnyű, cselekedni nehéz! Mindig is könnyebb volt valamit előlről, hátulról, oda, vissza, kívülről, belülről végiggondolnom, mint bármit is cselekedni.

...tehát gondolkodom.

...tehát vagyok. ez. én.