Szélcsenden túl...

Igen, elég volt. Befejeztem. Sikerült az egyik vizsgám, ráadásul 3as lett 2es helyett. Az utóbbi szörnyeteg vizsga eredménye nincs meg, jellemző, hogy csak az enyémet nem rakták fel. Valami probléma lehet vele.

Na szóval egy teljes napi idegtépő, önmarcangoló, blablabla gondolkodás után arra a következtetésre jutottam, hogy nem megyek javítani semmiből. Max abból, amiről holnap kiderül, hogy megbuktam, már ha raknak be még uv-időpontot. Rengeteg érvem lett volna a vizsga mellett, és sok van ellene is. Ezekbe most nem megyek bele újra, mert túl fájdalmasak. De a lényeg, hogy jobb lesz lezárni ezt az évet, illetve ezt a másfél évet. És 2 év (azaz 1 teljes nyár kihagyása) után végre újra lehet nyaram. Már tényleg nem bírom tovább lelkileg. Úgyhogy szükségem van a lezárásra.
Persze ez a nyár sem lesz felhőtlen, hiszen mehetek ismét orvostól orvosig, de legalább a tanulással nem kell foglalkoznom. Az már nem érdekel. Nem érdekel, hogy felvesznek-e marketing szakirányra, egyszerűen elegem lett belőle. Persze be kell vallanom, hogy a szívem mélyén érdekel, hiszen arra tettem fel ezt az egyetemi 5 évet az életemből, hogy marketinggel foglalkozzam. Különben eszembe se jutott volna az adott egyetemre jelentkezni. De most mégis a sorsra bízom magamat. Ha egy 2-es elég arra, hogy bejussak oda, akkor oké, de ha nem, akkor azt is el tudom fogadni. Csak most már ne nekem kelljen dönteni. Elég volt.

Hamarosan belenyugszom, elfogadom, megemésztem a mostani dolgokat, és talán viszonylag önfeledten belevethetem magamat a nyárba. Úgylegyen!