Nem is tudom, hogy hogy álljak a dologhoz. De azt hiszem, maradok az optimista gondolkodásnál és a "lazán legyintve nevetek rajta" hozzáállásnál. Merthogy:
Az egyértelmű gyógyulásnak és pozitív fejlődésnek számít, hogy megtetszik egy új ellenkező nemű, azaz nem kell bizonyos betűkre gondolni, őt hiányolni. Viszont nem is kell nagy dolognak felfogni ezt az örömteli eseményt, mivel jelenleg, elvonási tünetekkel küzdő személyemből adódóan egyáltalán nem meglepő, hogy tetszik egy férfi hangja és tekintete. Ebből egyébként mostanra simán levonható az a következtetés, hogy e két dolog igen fontos számomra.
Na de most nem ez a téma... szóval a lényeg az, hogy valószínűleg kb minden újonnan megismert ellenkező nemű kiválthat bennem érdeklődést, amennyiben egy bizonyos keretbe esik. És innen térhetünk rá a negatívabb gondolatokra.
Mert egyrészt szánalmas, hogy bárkibe bele tudnék esni, anélkül, hogy megismerném. Másrészt még szánalmasabb, hogy ez esetben a saját tanáromba. Az meg már nem is szánalmas, hanem egyenesen röhejes, hogy ez a tanár vélhetőleg meleg! Bár ma csupán egy fülbevaló arulkodott erről, szóval az ember nem lehet 100%-ig biztos, megaztán ugye akadnak biszexuális emberek is, dehát akkor is. Ráadásul asszem megint csak azért indult be az agyam (+a hormonok), mert ami ugye elérhetetlen, az még jobban kell. De ezen az egészen tulajdonképp már csak röhögni lehet. Rajtam. De szerencsére tudok is. Mert nem kell ezt ám olyan komolyan venni! :D
Tehát szépen felsoroltam a negatív dolgokat, szóval vissza a pozitívakhoz. Mert amellett, hogy gyógyulok, legalább beindult a fantáziám is, és legalább újra van értelme kétszer is végiggondolni, hogy ma/holnap/... éppen mit vegyek fel. Azaz igazából semmi értelme, de ez akkor is jót tesz nekem, hiszen ki ne szeretne néha újra kicsit naiv, rajongó tinédzser lenni... és nagyritkán szoknyát húzni. :D
Komment