Letudtam a mellékszakirányos kiskomplexemet; végeredményben 4-est kaptam, ami alapvetően nagyon jó, a körülményektől és egyéb történésektől inkább eltekintek.
Most pedig van 1 hetem (inkább 6 napom) felkészülni a nagy, marketinges komplex vizsgára, hogy utána már csak az államvizsga végső fázisa, a szakdolgazat védése maradjon.
6 nap alatt 5 tárgyból felkészülni lehetetlennek tűnik, dehát ez van, túl kell most már ezt élni.
A sima vizsgáimnak is vége már, soha többet igazi vizsgázás és vizsgaidőszak, teljesítettem, amit kell, hamarosan megszűnik a hallgatói jogviszonyom is.
Most már vége lesz. Teljesen. Mindennek.
Vége lesz az egyetemnek, vége lesz a diákéveimnek, vége lesz a nyári szüneteknek, a korlátlan szabadságnak, a rugalmas időbeosztásnak, a diákkedvezményeknek.
És vége lesz az egyetemi közösségi életnek, már ha rám vonatkoztatva lehet ezt egyáltalán mondani. Nincs több előadás és szeminárium, ahol akarva vagy akaratlanul is megismerek néhány embert, hogy némelyikükkel később szembetalálkozva köszönjünk egymásnak, vagy érdeklődjünk, hogy mi újság a másikkal, vagy egyszerűen csak tudjam, hogy én őt ismerem.
Nincs több csoportos munka, amiket úgy utálok, s mégis amik révén újabb és esetleg jelentősebb ismertségeket kötök.
Nincs több összefutás, közös óra és közös téma a barátnőkkel, akikről igazából nem is tudom, hogy mennyire barátnők még.
És nincs több fiú sem, akiről eldönthetem, hogy tetszik-e, vagy akibe beleszerethetnék.
Vége lesz teljesen. S ami ezután jön, az talán hasonló, talán teljesen más, de mindenképp valami új, valami bizonytalan, valami felnőtt. Valami, amire talán kész sem állok.
De addig még itt a komplex, és utoljára még tanulnom kell, sokat, eredményesen, hogy megmutassam, hogy igenis volt értelme ennek a 2-5 évnek, hogy igenis lehetek jó a szakmámban, hogy igenis lehetek marketinges.
Komment