Vicces az előző cím a nemrég történtek tükrében. Úgy képzeltem A-val hogy talán összejövünk, vagy ha nem is akkor barátok maradunk, mindketten boldog párkapcsolatban.

   De mint tudjuk, ember tervez, Isten végez. Nem így lett. 8 hónap ismeretség így ér véget. Fél napja semmilyen úton, módon nem állok vele kapcsolatban, gondoskodtam mindenről: telefon, msn, iwiw… miegymás.

   Egy napja még meg se fordult volna a fejemben, sőt még reménykedtem is. Az eddigiek számtalan alkalom közül úgy éreztem hogy talán most „szeretem” legjobban, most éreztem vele a legjobban magam, a zavarban levés és múlni látszott. Aztán történt a csütörtök este, érdekes volt, nagyon hülye befejezéssel. Akkor még nem állt össze a kép, de tegnap késő estére ez is megtörtént. A csütörtök este úgy ért véget hogy hazakísértük a volt barátját A-nak, mert nagyon jó állapotban volt( bár lehet hogy csak játszotta, de lényegtelen ).  Odaértünk, persze csak nem haladtunk a búcsúzkodással a kapuban. Majd A-nak támad az ötlete, bemegy kutyázni. Kedves, amúgy általam már régről ismert volt barátocska meg fogta magát és bezárta a kaput, én meg persze maradtam kint. Aztán sűrű csend, vártam úgy 20percet de semmi mozgás, végül mentem haza. Itt már lehetett volna gyanú, de én hülye voltam és nem gondoltam semmi rosszra. Legalább is ennyire nem. Másnap este meg közölte elég ittasan a tényeket: Igen, felmentek a srác szobájába és A lefeküdt a sráccal. Én meg persze ott vártam a kapuban, hajnali 3-kor. Mikor jön már hogy hazakísérjem, ahogy mindig is szoktam. Persze hazamentem aztán, némi várakozás után, de nem ez a lényeg.

   Ezt sose fogom elfelejteni, sose fogom megbocsájtani neki. Én biztos nem fogom keresni soha többet. Bár tudom hogy hiányozni fog, de nem tudok mit tenni. Ezt így nem lehet csinálni, ezt én nem tudom elviselni. Legyen boldog a régi-új hapsijával, lehet hogy most majd két hétig is kibírja hogy ne csalja meg. Mindegy, az ő döntése, az ő élete. Én meg jelenleg egyre betegebben. Az este nem tudtam 2óránál többet aludni, közben meg rosszullét. Eddig csak hányinger volt, most jött mellé egy kis szédülés is. Remélem gyorsan kiheverem és elfelejtem mert más lehetőség nem maradt.

U.I. Úgy 30perccel az írás után már kb. 3-szor vetődőtt fel hogy visszavegyem msnre...