Két hónap alatt két filmet láttam a moziban pontosan 1 hónapos eltéréssel (jan. 28, feb. 28) úgy, hogy utána azok valamilyen szinten meghatározták az életemet. Vagyis inkább a döntéseimet.
Az elsőről már írtam itt, a másodikról pedig most ejtek pár szót.
Az előző bejegyzésben elmeséltem, hogy elutasítottam JD-t. Azt viszont nem írtam le, hogy ebben közrejátszott a film, amit együtt láttunk az utolsó randinkon. Ő választotta, kicsit furcsáltam is, mert amerikai romantikus vígjátékról volt szó, sok női szereplővel és így női problémákkal - természetesen a szerelemről, párkapcsolatokról és a férfiakról. Ráadásul a címe khmm... "Nem kellesz eléggé". És valóban nem volt egy nagy film, főleg nőknek való, egyszer nézős, gyengécske-aranyoska, csupán az elhangzott zenék javítottak rajta. Mégis a szituációk és a megjelenített vagy kimondott közhelyek nagyon is betaláltak nálam. A fejembe, a szívembe. Hogy mi lett ennek a következménye?
1) JD-nek minél előbb mennie kell, "nem kell eléggé", igazából egyáltalán nem kell.
2) Az összes többi J-nek is mennie kell, társkeresőstül együtt.
3) Mégpedig azért, mert foglalt a szívem, nincsen számukra hely benne, és sem szép szóval, sem ököllel nem tudnák kiverni onnan a tudatlan trónfoglalót. Erre még ő maga sem lenne képes. Sokat írtam már róla, sokszor kifejtettem már a helyzetet, nem akarom ismételni önmagamat. T az első szerelem és pont.
Amúgy pedig március 28. Mozi.
Komment