Három randi JD-vel, és még megvan. Bár lehet, hogy csak idő kérdése, vagy épp nem annak a kérdése.
Ő persze szívesen lenne, maradna, megint én vagyok a nehéz eset. Mindig én vagyok a nehéz eset. Dehát különben már kihalt volna ez a blog.
De nézzük a randikat. Bár én inkább találkozásnak nevezném őket, dehát az előbbi mégiscsak rövidebb. (a "tali" szót csak végszükség esetén használom)
Randi1 (Teázó): JD elég szimpatikus ember, ennyi, semmi több. KA (azaz én, kibukott angyal) pedig zavarban van, ezért viszonylag sok szót tud kipréselni magából és a legbénább "majd beszélünk" mondattal búcsúzik, de komolyan gondolja, mert hátha...
Randi2 (Mozi): JD hoz virágot, túlon túl lelkes, legszívesebben csak úgy megpuszilná KA-t. Mindezek után KA legszívesebben elmenekülne, szarul érzi magát és a visszalépést fontolgatja, mert ő nem érez hasonlókat, nem lelkes, neki minden ugyanúgy maradt mint az első randi után. De hátha...
Randi3 (Múzeum): JD nem hoz virágot, nem csinál semmi ijesztőt, ez jó. KA szokásos zavarában van, tartja a távolságot, és közben kicsit azért fél, hogy JD nem akarja-e megfogni a kezét, az baj lenne. De KA kezdi szokni JD-t, néha már 0,000001 másodpercnél tovább is a szemébe mer nézni, és talán kétszer sikerült ugyanennyi idő alatt úgy megnéznie mint egy férfit, hogy hátha...
Mindezek után, miatt és ellenére továbbra is azon gondolkodom, hogy mennyi időt adhatok magamnak, neki, nekünk. Hiszen JD (egyelőre) nem tetszik nekem úgy mint egy férfi egy nőnek. Ráadásul közben már látom tulajdonságait, amik nem tetszenek, és mindemellett nem akarom megbántani, nem akarom rabolni az idejét. Mert mi van, ha csak azért lett ez a három randi, mert már akartam, hogy összejöjjön valami, részéről pedig ez oké lenne. Szóval talán már most nemet kéne mondanom, de mi van, ha csak még kis idő kellene, és hátha...
Komment