Minden kedves ide látogatónak nagyon boldog újévet kívánok. Kibukott angyallal régen nem beszéltem, már alig várom a beszámolóját a Quimby koncertről. :) Én meg gyorsan pótolom a blogolást, hiszen ezt nagyon hanyagoltam mostanság.

   Eljött a 2009, új év új tervek. Nem volt az igazi az évkezdet, de hát a másnaposság már csak ilyen. Érdekes módon nem tettem fogadalmat éjfélkor, azonban repkedtek az ígéretek előtte és utána rendesen. Talán most még megtaláltam a célt is, amiért érdemes erőlködni, küzdeni. Pedig nem így indult ez a nap. Korcsolyázás kedves kollégiumi szobatárssal. Persze mondanom se kell, hogy nem ment. Nagyon nem. Én meg sajna az vagyok, aki inkább ráhagyja. Egy óra alatt a 3 kör nem a világcsúcs, főleg nem falat markolászva vagy épp jégen térdepelve. Így végül úgy döntöttem, hogy egy kicsit jegelem a jéggel való foglalatoskodást. Irány a lelátó, persze agyalás rendesen, hogy életem mennyi területén csinálom ugyanezt és hogy ez így nem jó, nem így kellene. Hogy nem úgy kellene tekinteni erre is, hogy itt most produkálni kell, mert ha nem akkor csalódnak bennem. Vagy ki tudja hogy mit gondolnak. Sajna van egy érzésem, hogy mit gondolhattak, persze lehet hogy nem így volt. De „végülis mindegy is”, hiszen mert a valóság úgy is az, amit én annak hiszek. Az zavart, hogy miattam ők se korcsolyáztak egy ideig, de nem azért jöttek, hogy engem őrizgessenek. Nem akarom elrontani más szórakozását semmiképp.

   Szóval így indult a nap, a fejem is fájt szilveszter óta, nem épp a legjobb hangulat. De a folytatás jobban tetszett… Először is, új történés, hogy Á-t (megint egy betű, mássalhangzó, szóval nem reménytelen, akinek kell az érti :) ) elhívtam főzni, vagyis ő mondta, hogy csatlakozik. Most meg már egy közös nyaralás szervezése vetődött fel, bár nem kettesben, de örülök, hogy ebben is segíthetek neki. Elektronikus levelek kiküldve, plakátok készítés alatt, aztán majd látjuk, most ebben nagyon reménykedem. Persze nem szabad nagy ábrándokat kergetnem, egyáltalán nem lesz egyszerű ezt megszervezni, és még ha sikerül is, akkor sem biztos hogy összejön a létszám. Meg még nagyon sok más probléma lehet. De végre látok egy célt, amiért érdemes élni, erőlködni. Amiért megéri rendezni életem minden olyan részét, ami jelenleg szerintem koránt sem tökéletes. Ezért megéri a szenvedést, minden téren. Az esetleges hónapokig tartó koplalás, a kemény tanulás, ami most tényleg nagyon kemény lesz. A minél jobban spórolásról nem is beszélve, hiszen nem olcsó mulatság lesz, ha összejön.

   Én mégis nagyon reménykedem, sikerülni fog, ennek sikerülnie kell...