Jó, az évet nem zárhatom le azzal a szar érzéssel, amit az előző bejegyzésem idézne fel. Inkább, kicsit szebben, kicsit optimistábban, de nagyon reálisan igyekszem megírni ezt az utolsót. Mert bizony aztán szeretném kikapcsolni a gépet, és kicsit szánalmasan szórakozgatni a szülőkkel, kicsit filmet nézegetni, kicsit tanulgatni, kicsit eltűnni... Kicsit előrébb lépni, egy új évbe.
Vannak dolgok, amiket elhatároztam. Nem igazán fogadalmak, de tőlem aztán nevezhetjük akár annak is őket.
A legfontosabb T, még pedig azért, mert láthatóan még mindig túl sokat vesz el az életemből. Áltathatom magam azzal, hogy az utolsó félévben elkerülöm az egyetemen, megszakítok minden kapcsolatot vele, stb. De ez valójába nem megy fizikailag sem, és azért sem, mert tényleg nem tudom, nem akarom megtenni. Lehet mondani, hogy gyenge vagyok.
De inkább racionális lennék. Olyan cél kell, ami elérhető, ez pedig teljesen ésszerűen a továbblépés. Egyáltalán nem egyszerű, hiszen több mint 2 hónap alatt nem sikerült, de tényleg vagyok elég értelmes ember ahhoz, hogy még egy kis idő elteltével működhessen. Csak fel kell fognom, és el kell fogadnom, hogy neki eszébe sem jut úgy gondolni rám, fel kell fognom, hogy nem baj az, ha másokkal többet beszélget/barátkozik, és szépen el kell engednem. Ez nem fejben történik, de hiszek a meggyőzőképességemben még egy ilyen makacs teremtménnyel szemben is, mint a szív.
A másik a család. Szükségük van a támogatásomra, nem szabad a saját keserűségemben tespednem. Ha bármi kis jót tehetek, segítséget nyújthatok, azzal én magam is jobban érezhetem magam. Persze ezek szép szavak, elmosogatni, szülők butaságait elviselni és nővérem unalmas történeteit végighallgatni pedig egyáltalán nem egyszerű, de hátha néha sikerül!
Végül a barátok. Az eddigi biztos támaszt az elmúlt 2 napban sikerült kártyavárrá változtatni. Elhatározásom így hát egyszerű. Szeretem őket (talán függök is tőlük), hát megteszem értük továbbra is azt, amit eddig, és igyekszem még többet is, ha szükséges. De saját elvárásaimat lejjebb helyezem. Nem sértődöttségből, nem gőgből, egyszerű racionális megfontolásból; alacsonyabbról esni kevésbé fájdalmas. Ezentúl nem lesz több koncertrehívás. Ha ők említik, ha szeretnék, természetesen örülök neki, és gyerünk, hozzuk össze, de ezentúl jobb, ha én nem kezdeményezek. Talán nem is megyek többet koncertre, hisz nem is szeretek, csak a társaság miatt volt jó. Vagy majd csak csendes-ülősre, varázszenére...
Szerelem, barátság, család. A szakmai jövőmet, érdeklődési körömet, karrieremet nem is említettem, de van rá okom. Hiszem, hogy az elrendeződik majd valahogy, van még időm rájönni arra, hogy mit akarok, mivel szeretnék foglalkozni. És úgyis csak akkor fog jól működni, ha megvannak hozzá a megfelelő feltételeket, pl a kiegyensúlyozott háttér (bár mintha ezt fordítva mondanák), azaz a család, a barátok és talán egy társ.
És én. Én vagyok a legfontosabb, rajtam múlik minden. Magamat kell rendbehoznom. Arra pedig nincsenek fogadalmak. Nem vagyok rossz ember, csak elveszett, de lassan biztos, hogy magamra találok, és ehhez nincs szükség egy új évre.
Komment