...need a better one

Jó, tudom. Egyrészt még koránt sincs vége az évnek, relatíve messze még a szilveszter; másrészt első hallásra a címbeli kijelentés igencsak erősnek hangzik. De...

Egyrészt most jöttek ezek a gondolatok, hát leírom őket most, habár már le kéne feküdnöm, vagy ha nem, akkor legalább tanulnom kéne; másrészt ott van ebben a címben az ever szó, amit nem tudok nem optimistán értelmezni. Hiszen jelentése 'valaha', 'örökké', ilyesmi, s habár ezt az évet az eddigiek közül a legrosszabbnak érzem, e kis szavacska azt mondatja velem, hogy ennél rosszabb már nem lesz. És ha a másik oldalról nézzük, akkor igenis mindjárt vége ennek az évnek, szóval lehet örülni.

De hogy miért is pont ez az egy év a legrosszabb?

• mert 1 évet pazaroltam el fölöslegesen T-re;
• és mert még mindig pazarlom rá a gondolataimat, érzéseimet;
• mert ez az év oly vészjóslóan rá kívánja tenni a pontot szüleim vállalkozásának végére;
• mert ebben az évben többször is felmerült nagypapám elvesztésének lehetősége;
• mert ez év tudatosította bennem gyermekkorom, tanulóéveim, a számomra legmegfelelőbb - egyetemi - életforma (= sokáig alvás, rugalmas szabadidő), az ifjúkori szabadság végső óráit (hónapjait);
• mert ráadásul idén sem lettem okosabb életcélom, karrierem vagy akár érdeklődésem szempontjából, így előbbi pontot hatalmas sötétség és bizonytalanság követi;
• mert miközben ebben az évben velem egykorúak házasodtak, addig én az első csókom megkapására/megszerzésére tettem fogadalmat áprilisi határidővel, ám ennek eljövetele egyre valószerűtlenebbnek tűnik;
• mert hiába vannak immár barátaim, valami új, sötétebb magány köszöntött rám, melyen nem segít gimis éveim módszere, a rajzolás sem. ebből talán csak erős elhatározással lehetne kimászni;
• mert egyelőre nem is tudok, nem is akarok megpróbálni kimászni.

 Szóval tényleg...

need a better - brighter, happier, more optimistic and promising - one.