Igen, volt egy újabb randim egy újabb jelölttel - s egy ismerős eredménnyel.

Megláttam - semmi különös, aztán meghallottam, azaz hogy nem hallottam, mert nem igazán jött ki sok szó belőle. És amit hallottam, az sem tudott meggyőzni. Én sem vagyok túl beszédes, de ilyen esetekben igyekszem és még szórakoztató is tudok lenni. Nos ő kevésbé. És innentől már annyi is volt, innentől már csak azokat vettem észre benne, amik miatt esélytelen a dolog.
Kell valami, amit meg tud mutatni magából, ami megtetszik nekem benne. De ha ez nincs is, legalább az ellenkezője se legyen. Tehát maradjon kérdőjel.

Szóval most nem írom le konkrétan, hogy mi volt. Tanulság van, ennyi elég. Persze érdeklődő e-mailjére szar érzés volt válaszolni, magyarázkodni, sajnálkozni... de legalább ezen is túl vagyok.

Hogy ezután mi lesz? Van két msn-es jelölt még, bár őket inkább letiltani szoktam, pedig semmi baj velük. Csak az, hogy ott vannak, és rám kattintanak, és beszélnek, és nekem is beszélnem kell, és olyan köröket futni újra meg újra, amelyeket már megtettem párszor, és nem szeretem, és amúgy sem érzem értelmét. Mert ez így azt hiszem mégsem működik nekem. Nem tudok megkedvelni, megszeretni valakit néhány levél vagy puhatolódzó chatelés által. Első találkozáskor pedig szintén nem tudom csak úgy eldönteni, hogy most akkor kell-e ez nekem. De a sok további találkozásnak sincs értelme, mert a kiválasztott egyre jobban reménykedik, s aztán mikor rájövök, hogy bizony az idő sem segít részemről megkedvelni/belészeretni, még jobban megbántom. Tehát az online társkeresőzés lehet, hogy mégsem megoldás. Pedig egyetlen esélynek éreztem eddig.