Hát kérem! Ma délután megvolt az első randim az első társkeresős jelöltemmel, legyen ő - sokat sejtetően - J1. Korrekt, kb. 2,5 órás biliárdozás.
Nos, azt hiszem ez a tevékenység egészen jó egy randinak, hiszen valamivel lefoglaljuk magunkat, egyikünknek mindig dolga van, tehát nincsenek feltűnően kínos hallgatások. Emellett végig egy hosszú botot szorongathatok a kezemben, ami jó védekezésnek - na nem szó szerint (hehe, persze úgy is), de az ember kevésbé van zavarban, ha van előtte valami, s ugyanerre szolgálhat a nagy asztal is. Azon ráadásul támaszkodni is lehet. A dákóval álldogálás (no meg a játék) során pedig mindenféle helyzetet fel lehet venni a lazától akár a szexiig. :D És az egész igazán szórakoztató és nem is túl megerőltető (kivéve annak, aki előtte való nap a barátnőivel elmegy gyakorolni, így a randi alatt az izomláztól alig bírja megemelni a dákót, uff). Szóval a biliárd még akár tökéletes is lehetne, de mégsem.
Talán túlságosan is a játékra helyeződött a hangsúly, legalábbis részemről. Ha ő jött, nem akartam beszéddel zavarni, ha én jöttem, elég volt a golyókra koncentrálni, s így is ha közben beszélt vagy főleg kérdezett, sikerült is elrontanom pár lehetőséget. Persze, elsősorban egymás megismerése a lényeg, de mi van, ha a biliárd mégis kicsit megnehezíti ezt? Vagy én vagyok a ludas?
Félve jegyzem meg, de sajnos akaratlanul is eszembe jutott (ráadásul ott), hogy vajon ha T-vel tea helyett biliárdozni mentünk volna, akkor másképp alakulhatott volna minden. Persze nem, de hülye gondolatok továbbra is születnek a fejemben. :(
No de nézzük J1-et! Alacsonyabb, mint vártam, de azért magasabb nálam. Bár ez, mint tudjuk, nem számít. Nem volt túl elegáns, amin én azt értem, hogy a bővebb kordgatyája helyett egy farmer jobban tetszett volna. Asszem kicsit olyan elvarázsolt informatikus módon öltözhet. De persze ez sem lenne "válóok". :)
Ami viszont számít: valahogy nem éreztem őt 29 évesnek. Azt hittem az még sok is, de inkább hasonlított egy gimishez (és nem külsőleg). Túl sokat beszélt a gimis haverokról és a kollégákről (mint haverokról). "Szimpatikus gyerek", "helyes srác" - ezt mondhatnám rá. Tudom, első találkozás, egyetlen randi, nem lehetek még biztos... de nem láttam benne a férfit, akit akár vonzónak is találhatnék. Ennek ellenére csúnya dolog volt tőlem átlesni a másik asztalhoz, ahol "jobbpasik" játszottak. Ejnye! :)
Ezen a "nem jön be mint pasi"-féle ronda szövegen kívül nem mondhatok rosszat. Beszélt sokat, olykor kérdezett is. Udvarias volt, nem hagyta, hogy fizessem az asztal felét, haza akart vinni kocsival (ezt meg én nem hagytam), így hát elkísért a buszmegállóig. A végén "örült, hogy megismert", és "majd hív". Igazából nem hiszem, hogy utóbbi mondatnak bármi jelentősége is lenne, zavarában az ember úgy veti ezt oda, mint hogy "jó utat", szóval fogalmam sincs, hogy mit gondolhat ő. Részemről természetesen van második esély, nem akarom, hogy azt higyje, hogy nincs, de ha én nem jöttem be neki, hát sebaj. Lesz más. Gondolom. Remélem.
Komment