Beteg vagyok. Ezúttal fizikailag. Mit mondjak, ez is egy olyan helyzet, amikor rájövök, hogy az apró T-ügyek meg minden más nem is számít igazán. Ellenben éjszaka a wc-kagylót támasztani, és várni, hogy a dolgok fordítva távozzanak, egyáltalán nem kellemes. Ilyenkor jövök rá, hogy én úgyan sose akarok berugni. Amikor 1 pohár után hányingerem van, már az is elég, de ha többet innék, lehet, hogy a ma hajnalhoz hasonló állapotba kerülnék. Ha meg már ennek kell történnie, akkor inkább itthon, ismerős wc fölött, gondoskodó szülők mellett, mint ki tudja, hol... Utálok hányni na! Hát ezért nem iszom...
Egyébként vicces, hogy hol kaptam el ezt a vírust: a kedves öregek között az idősek otthonában. És nem csak én, hanem apukám és a nővére is, és egyszerre is jött kirajtunk. Vírusok... profik.
Persze szimbolikusan is felfoghatjuk a betegségemet. Megszabadultam magamból mindentől, új lappal indulhatok. Rohadt gyengén, egyelőre minden jót nélkülözve (bármilyen kaját), de akkor is lehetne ez egy új kedzet. Asszem nem így megy ez pontosan, de had örüljek már, hogy ilyen szar állapotban találok valami pozitívat.
És végül; megvan az első meghívásom személyes találkozóra az egyik sráctól, akivel levelezek. Miután meggyógyultam, összehozzuk, és kiderül minden. Vagy semmi, de legalább lesz valami. :)
Komment