Péntek 1:25 körül: Mivel aludni nem tudok, a pakolás meg még várhat kicsit, így gyorsan monitorra vetem gondolataimat a mai nap nagy történéséről. Igen, elszaladt az idő, nagyon vártam már hogy péntek legyen. De most jó emberi szokás szerint változott a véleményem. Ami biztosnak tűnt a hét elején, az mostmár nagyon bizonytalannak tűnik. Hogy mi? Minden. Ennek oka, hogy végre találtam valakit, aki elfogad olyannak, amilyen vagyok, ami még nekem se nagyon sikerül. Megadta a második esélyt a találkozóra. Még mindig pozitívan látja az esetleges jövőt. Ráadásul kedves és aranyos, nekem nagyon is tetsző leányról van szó. Nekem ő tényleg tökéletes, ha lehetne se szeretnék többet ennél. De vissza a 2. talira: A nagy kérdés(ek) az(ok), hogy jól fogom-e magam érezni, el tudok-e lazulni, mert az szinte kötelező lenne egy buliban, főleg A-val. Továbbá hogy meg merem e tenni a kezdő lépést, hogy megmutassam A-nak, amit valójában már tud, hiszen az elmúlt két hónapban elhangzott már jó párszor. Hogy sokat jelent nekem. Mert nem elég a szó, főleg nem egy kapcsolatban. Az, hogy meg fogom a kezét, nem egy nagy dolog és még csak nem is tűnik nehéznek (mondom most...), de egy esetleges csók gondolata, az már teljesen más tészta... Mert nekem nem megy úgy, mint egy átlagos (normális) embernek, spontán és minden feszültség nélkül.

Nekem mindenre fel kell készülnöm, átgondolni, hogy elsőre tökéleteset alkossak és ha mégsem, akkor minden legyen 5 menekülőút, hogy biztonságban érezzem magam. Persze ebből a görcsös erőlködésből és akarásból meg órákig agyalásból csak rossz dolog sülhet ki, biztos hogy az adott pillanatban, vagy az egész estén görcsös leszek, ideges és még zavarban is leszek. Az már csak hab azon a bizonyos tortán, hogy még nincs tapasztalatom ezen a téren, tényleg semmi. Olyan ez mint a biciklizés, mondják. Ha egyszer megtanulja az ember, akkor soha többet nem felejti el. De még egy alkalom se volt. Minden nem túl sok jóval kecsegtet az estére.

Jó 10 perces mosogatás után: Némi mosogatás után máris átgondoltam a dolgokat (kolis mindennapok hajnali órái). Egy ilyen pillanatot mint a kéz megfogása vagy az első csókot hogy is lehetne előre tervezni, vagy kényszerűen erőltetni, hogy essünk már túl rajta, ezt is lehúzhatom a listáról. Ez így nem működhet, ez baromság. Ha úgy érzem, hogy meg kell tennem, mert szeretném megtenni, akkor egy percig se fogok gondolkodni a menekülőúton, mert sikerülni fog és jó lesz.Nem lesz előtte rettegés, mert spontán jön és lehet hogy egy perccel előtte se fogom sejteni. Csak úgy magától jön. Kész. Ha úgy állítok be ma este, hogy meg akar csókolni és jól kell csinálnom, fejemben a hibázás és A esetleges bennem való csalódásának gondolatával, akkor ez az egész este már rég elveszett... Az hogy nincs tapasztalatom meg miért jelentené azt, hogy nem is fog menni? ha elsőre nem is tökéletes, az miért baj? Senkinek se megy elsőre tökéletesen. Ráadásul ott a másik fél, jóval több tapasztalattal, miért nem segítene akár ebben is. Ahogy eddig megismertem, ezzel nem lenne gond, elég megértő lenne ilyen helyzetben. Főképp, hogy nem árultam előtte zsákba macskát.

Ma egy bejegyzésen belül cáfolom meg és kerülök ellentmondásba és vitába magammal, de nem számít. Most érzek magamban annyi erőt, hogy neki induljak annak az estének feszültség és felesleges gondolatok nélkül úgy, hogy tényleg jól érezzem magunkat és kihozzuk az estéből amit csak lehet. Tehát, ha bárminek gondja, vagy kétsége lenne bárkinek, tessék szorgosan mosogatni... :)