Ma megtörtént a találka...Igaz, hogy hivatalosan a harmadik lett volna, de ez volt az első, ami nem lett lemondva.

Hogy milyen volt? Hát nem mondom, tudom, hogy lehetett volna jobb is, de ezt be lehet tudni sok mindennek. Lesz majd jobb is. Nem ez a lényeg, hanem hogy nem lettem elutasítva... Ami egyrészt történelmi pillanat:) másrészt meg megnyit egy csomó új lehetőséget... feldobott nagyon, nagyon jól esett. Imádom a csajt. (ezt nem lehet nem leírni: azok a gyönyörű szemek és az a mosoly, ha csak rágondolok, kész vagyok)

Pénteken pedig nagyon úgy néz ki, hogy újra látom, sőt még együtt bulizunk is. Remélem nem adom a szokásos feszült és ideges, semmire nem képes oldalamat és nagyon jól érezzük magunkat és egymást. Azt is remélem, hogy meg merem lépni, amit meg kellene, mert kezdeményezni kell, nincs mese... De vajon, tényleg meg merem majd úgy fogni a kezét? Mert tánc közben persze, hogy meg, de mi lesz ha véget ér a zene? Én akkor se akarom elengedni, sőt talán soha többet nem szeretném:) Hogy mit reagál erre, azt nem tudom, de csak pozitívan nagyon bízom benne...