I feel like shit...

Nem is tudom, hogy miért vagyok szar hangulatban, hiszen több mint 10 érdeklődő levelet kaptam már új projektem keretein belül.
Talán mert szinte mindegyikre visszautasító választ kellett írnom? Nem, nem az a bajom, hogy a nagy Ő még nem lépett a színre, mert ki tudja, lehet, hogy egyikük az (lett volna). Ez nem érdekel, tudom, hogy nem így működik; ehhez idő kell és szerencse.

Talán az a bajom, hogy meg kell írnom ezeket a válaszokat, melyek elutasításról szólnak? Pedig azon tulajdonságiammal, mint hogy nem akarok senkit sem zavarni vagy megbántani, és hogy félek attól, hogy valaki megutál, meggyűlöl, ezekkel nem összeegyeztethető egy ilyen levél. Igyekszem a lehetőségekhez mérten őszinte lenni és udvarias és nem bántó, de kimerít ez az igyekezet. Egy-két levél továbbra is megválaszolatlanul lapul a postaládámban, egyszerűen nem tudok válaszolni rájuk, miközben bánt, hogy nem válaszoltam, mert az lenne a minimum.

De talán nem is ez a baj. Talán az, hogy egyszerűen nem megy ez nekem. Nem is érdekel, talán nem is akarom. Talán még mindig nem vagyok túl (ezt a rohadt angol kezdősort is T-től vettem), vagy csak nem vagyok kész, vagy csak szarul vagyok, vagy még az sem vagyok.

Két levélre válaszoltam pozitívan. De nincs lelkesedés, egyikükről sem tudom elképzelni, hogy ők lennének az első igazi az életemben, még csak nem is kérdeztem nagyon vissza. Egyszerűen nem találtam bennük semmi kivetnivalót, még fotó alapján sem. (utóbbi esetben nem feltétlenül a külsőre gondolok, hanem hogy mi más van a képen, pl egy autó, amivel dicsekedik, vagy sok pia, vagy kigyúrt, meztelen felsőtest - nem, nem bírom ezeket) De a levelem látszatra így is vidám, reménykeltő, könnyed, és még őszinte is. Csakhát ki van mögötte igazából?
Egy továbbra is hullámzó lelkiállapotú szánalmas ember, aki e mögé az álarc mögé (valamint legjobb fényképei mögé) rejti a valóságot. Szabad ezt a játékot játszanom egyáltalán? Vagy lehet esély arra, hogy majd egyszer én is elhiszem, és valóban beszállok?

Pedig egyik üzenetemre már érkezett is az új, még pedig hosszú és boldog válaszlevél. És változtatott ez valamit a hozzáállásomon? Nos, azután kezdtem hozzá ehhez a bejegyzéshez.

...no, I feel nothing.