Új hét, hurrááá!!! (Persze ilyenkor még mindig vidám vagyok, hiszen számomra az egyetemi történések jelentik az egyetlen aktív tevékenységet és a lehetőségét valaminek.)
De végre megvolt az első találkozás T-vel az msn-es szakítós beszélgetésünk után. Nos, úgy viselkedett, ahogy az rá jellemző; mintha semmi se történt volna. Pedig még ő volt az, aki annyira szégyellte magát amiatt, hogy nem szemtől szemben beszéljük meg a dolgokat, így álmaimban azt reméltem, hogy talán mond valamit (pl. bocsánatot kér?). De nem. Mindegy, én - mert utálom a bizonytalanságot - azért rákérdeztem, hogy akkor minden rendben van-e közöttünk. A válasz 'persze' volt, és visszakérdezett, hogy én rendben vagyok-e (azért ez is valami), természetesen ebbe nem akartam belemenni, úgyhogy lezártam annyival a dolgot, hogy ittam a lányokkal egy 'sex on the beach' koktélt, szóval igen.
És végülis tényleg. Ezért a srácért vagyok/voltam én úgy oda? Igaz, most is tudok még mondani olyan tulajdonságait, amivel be lehetne ezt bizonyítani, de immár sok olyat is, ami hamar el is veszi a kedvemet. Azon gondolkodtam, hogy talán inkább részemről mégis a "szeretném őt megmenteni" eset állt fent (erről elmélkedtem korábban). Na azért azt is be kell vallanom, hogy ha mondjuk holnap egy barátnővel állítana be, akkor nem kicsit lennék dühös, elkeseredett, féltékeny meg még ki tudja milyen. De egyelőre továbbra is fölényben érzem magam, erkölcsileg.
És az élet nem áll meg! Ma egy fiatalember jött be egyik órára a tanárt helyettesíteni, és hát biza tetszett nekem. :) Mellesleg - ha ez számít valamit - külsőleg T ellentéte; magas, hosszú barna hajú, és volt neki még szakálla is, hihi. Kár, hogy többet nem valószínű, hogy találkozom vele.
De szóval a lényeg, hogy a fogamzásgátló állítólagos hatásai ellenére is dolgoznak itten bennem a hormonok, nincs veszve semmi. Nem is tudom mire várok még a társkereső regisztrálással kapcsolatban... Ja igen, normális fénykép kéne!
És tessenek csak nézni az új címkét ehhez a bejegyzéshez! Aszongya "vidám!". :D
Komment