Miért? Gyakran teszem fel ezt a kérdést és most megint. Sikerült beleavatkoznom egy olyan dologba, amibe így utólag visszanézve nem kelett volna. De miért kell valakibe úgy reményt táplálni, hogy még magunk sem tudjuk, hogy mi lesz vele? Mert most ez történt. Nem akartam, hogy valaki ennyire szenvedjen. Ugyanis egyáltalán nem biztos, sőt nagyon bizonytalan az az jővő, amibe most kapaszkodik és reménykedik. A másik fél pedig még csak azt sem tudja hogy mit érez, de mégis élteti a reményt...

Nem értem az embereket, egyre jobban úgy érzem. Persze megint mindenki ártatlan, mindenki jót akar és nem megbántani a másikat és mégis szenvedés és sírás lesz a vége. Pusztán bizonytalanságból, semmi rosszindulatból...

Nem értem az embereket...