Pénteken volt randi és leánybúcsú is. Érdekesen hangzik így egymás után, pedig igazán nem volt semmi. Ugyanott tartok, mint korábban. Sajnos.

A randi rész tényleg tulajdonképpen olyan lett, mint amire számítottam, amitől tartottam. T2, szimpatikus, aranyos sráccal 1 órás beszélgetés, ami csak ritkán akadt meg, mosolyogtam, ő is mosolygott rám (néha zavarba is hozott vele), fizette a teámat, és úgy váltunk el, hogy még találkozunk. Persze én csak a magam nevében beszélhetek, lehet, hogy nem is tetszettem neki, és csak azért kérdezte meg a következő találkozást, mert úgy illik. Nos, igazából nekem mindegy, hogy mi lesz. Ez pedig baj, nem?
Egyetlen találkozás után nem tudom - nem is szabad - megítélni, hogy tetszik-e. Nem érzek semmit, barátságos beszélgetés volt ez csupán. A külsejére sem mondhatok semmit, nem számít. Viszont semmi rosszat, rossz tulajdonságot, viselkedést nem tudok felhozni ellene, ahogyan pl ez G esetében történt. Na jó, a zenei ízlésünk más, erre azért érzékeny vagyok, de mivel ő sem tuc-tuc zene-rajongó, nem reménytelen eset. :)
Tehát pont olyan randi volt ez, mint amit vártam. Pozitív benyomás, semmi extra, lehet folytatása, de fogalmam sincs, hogy milyen, szóval egyelőre optimistának kéne lennem. Kéne. De itt kell megemlíteni, hogy...

Utálom T1-t! Utálom, amiért itt lakik a fejemben, amiért bizonytalan közöttünk ez az egész valami/semmi, amiért ma is róla álmodtam, amiért minden kis rezdülését megpróbálom valahogyan magyarázni, amiért annyira kedvelem, amiért ragaszkodom hozzá, amiért ő az egyetlen, akit vonzónak találok, amiért reménykedem.
Utálom, hogy miatta nem vagyok izgatott egy újabb randi lehetőségétől; utálom, hogy miatta azon aggódom, hogy vajon mennyi esélyt és időt adhatnék T2-nek; utálom, hogy elveszi tőlem az időmet; utálom, hogy nem akarok szabadulni tőle; utálom, hogy nem tudom utálni!

A lánybúcsú pedig? Visszafogott, lányos kis összejövetel, szolid iszogatással, játékokkal. Az ember szinte el is felejti, hogy mi a buli célja. Jövő héten ilyenkor egy legjobb barátnőből immár feleség lesz. Okoz ez valami érzékelhető változást? A gyűrű átkerül a másik ujjra, megváltozik a név, de egyébként mi mást? Inkább csak ijesztő, hogy valaki már itt tart, miközben én még mindig az első igazi csókom esélyének csekély felmerülésére várakozom. Ehh, az élet tényleg szép?