Kedd van, és olyan mintha már nagyon régen írtam volna. Persze ez kicsit igaz is, ha azt vesszük, hogy az utóbbi időben milyen szorgos kis író voltam. Igazából még korábban akartam valamin elmélkedni, csak akkor meg a drága szolgáltató nem engedett be. Azóta viszont semmi. Hmm.. talán nincs mondandóm, nem gondolkodom, vagy az élet hirtelen az időjárással fordított arányban csodálatos és panaszmentes lett? Hát azért nem hiszem.
Dehát itt az új félév, próbálom betartani a lefekvés-felkelés megfelelő kombinációját, és egyelőre minden még kicsit bizonytalan. Első hét, nagy tömeg, lelkes gólyák, tömött előadók (persze nem a szakirányos ea), ismerkedés az új tárgyakkal, csoportválasztások, tesi után kutatás, barátnők és mások viszontlátása.
Majd ha vége lesz az első hétnek, akkor már visszatérünk a megszokott félig üres termekhez, a csökkenő lelkesedésű gólyákhoz, kialakul az órarend, az órák előtti és utáni idő eltöltésének lehetősége stb. Csak azt nem lehet már elfelejteni, hogy immár ötödéves vagyok. Utolsó év, elmúlik a nyár... Ijesztő. De szóval ha majd minden beáll a megszokott kerékvágásba, akkor én is újra leírkálhatom mindenféle gondolatomat.
Most csak egyet jegyzek meg. Az egyetem kezdetével természetesen megvolt ma a találkozás azzal a valakivel is, és nincs itt semmi probléma. A helyzet eléggé hasonló az eddigiekhez, csak a hozzáállás változott véglegesen; tartom magam a "lesz, ami lesz, így van ez jól" kijelentéshez. A továbbiakban viszont ezt a témát nem is kívánom itt kifejteni, volt már belőle bajom (mármint azt hittem, hogy bármikor lehet, és az szar volt - nem véletlenül lett néhány bejegyzés privátosítva), maximum ha valami egetrengető bejelenteni valóm lesz, azt fogom írásba foglalni.
Tehát ez egy tipikus "nesze semmi, fogd meg jól!" bejegyzést lett, de ezt legalább le akartam és tudtam is írni.
Komment