Hát visszatértem a 20. századi (azaz internet nélküli) barátnős nyaralásból. Szép volt, jó volt, elég volt - bár pár nap múlva már mennék is újra. Sok mindent írhatnék, voltak is olyan perceim, amikor úgy leültem volna blogolni egyet, dehát nincs mindig rá lehetőség. Nem is baj, megkímélem magamat sok buta gondolattól. Majd holnap vagy holnapután persze leírom, amit még akkor is fontosnak tartok, de most késő van, korán keltem és korán is fogok kelni, úgyhogy húzás aludni!
Egy apróságot azért leírok, mert a mai napnak ez egy kicsiny különlegessége vagy inkább furcsasága volt.
Buszon ültem hazafelé jövet, amikor az egyik megállónál leszállt egy 30-40 közötti férfi. Furán járt, valószínűleg lehetett valamilyen fogyatékossága, nem tudom, hogy mozgásbeli vagy szellemi. A lényeg, hogy egyik kezében egy szép nagy csokor virágot vitt, a másikban egy csokit (messziről is láttam a lila csomagolásból, hogy Milkát). Valamiért elmosolyodtam a látványon, ahogyan vitte őket miközben végtagjai nem megfelelő, elnagyolt mozdulatokat tettek minden irányba. Valahogy megható volt, nem is tudnám elmagyarázni, hogy miért. Talán mert vitt valakinek ajándékot? Talán mert olyan beszűkült elképzeléseim vannak, hogy meglepődöm, hogy ő ad valakinek, amikor jó esetben neki kéne kapnia? Jaj nem tudom, nem igazán tudom megfogalmazni sem, megérteni sem, de annyit tudok, hogy jó volt látni, és a rövidke időre láthatatlan mosolyra húzódó számszélét amolyan belső mosolygás követte.
Az is lehet, hogy csak érzékeny vagyok - megint a hormonok. Pl. ma vásárlásnál: az üzletben, ahová szívesen járok, mert az eladók mindig nagyon rendesek szoktak lenni, most is szokásos módon odajött egy hozzám, köszönt mosolyogva, felajánlotta a segítségét, majd "köszi, csak nézelődöm" sablonomra ő is elmondta a saját sablonválaszát még mindig figyelmesen mosolyogva, miszerint nyugodtan szóljak neki, ha kell valami. Ez semmi, mindenkinek ezt mondják, biztos az üzeltlánc nagyon ügyel az alkalmazottak felvételénél stb, de nekem mégis most különösen jól esett ez a kis odafigyelés, törődés. Így persze jó érzéssel kotorásztam a ruhák között, bár szokásomhoz híven nem vettem semmit. :) No szóval ennyi.
Komment