A fenébe, hogy lemaradtam a 100. ünnepléséről. Melyik is volt az? Épp egy utólagosan privátosított, a "Csodák pedig vannak". Na az legalább szép volt. :) Bezzeg a publikusok közül egy inkább panaszkodós fajta a századik. Dehát nem baj, legalább kifejező!

De mivel szép ez a 126-os szám is, úgyhogy megérdemel pár pozitív mondatot. Vagyis el kell oszlatni a felhőket az előző bejegyzésről. Ugyanis azért nem lett tegnap hőn áhított koncerten találkozás, mert a másik fél nem tudott eljönni bizonyos közlekedési szolgáltató vállalat szivatása miatt. Az sms is célba ért, csak olyan későn, hogy a célszemély nem kívánta a küldőt hajnali válasszal zaklatni. Nos, ha ezek így történtek (miért ne történtek volna így?), akkor ismét boldogok vagyunk, és azok a felhők az előző bejegyzés fölött immár rózsaszín vattacukorhoz hasonlóak, és csak arra várnak, hogy a romantikus lelkületű személyek boldogan ugrándozzanak rajtuk. Na én ilyet nem fogok. Ellenben pattogatott kukoricával a kezemben fogom figyelni, ahogy a sok széplelkű emberke beleragad a cukorba! Puszta káröröm ez kérem szépen. De legalább öröm! :D

Ui: így túl a 100-on rájöttem ám, hogy mennyire szar címkéim (tag-eim) vannak. nem fejezik ki rendesen, hogy miről szólnak a postok, túl hasonlóak, és kevés is, viszont valahogy nincs kedvem újakat írni. Hát asszem sosem lehetek így sikeres blogger. :)