Szélcsenden túl...

Mai nap/1.
Letudtam a szigorlat előtti utolsó vizsgámat, szuper! És valamilyen oknál fogva idén a tanárok egy része (mondom egy része!) nagyon rendes, és amíg én a kettesért számolgattam a pontjaimat, addig az utóbbi két vizsgáimat szépen feltornázták 4-esre. Puszi a hasukra! (még csak az kéne, pfujj!)
Persze vannak bizonyos tanárok (hallod, te t-onlányos kukatöltelék??? - hihi), akik több mint egy hete ülnek a vizsgámon, ami nem is vizsga, hanem zh, és gyakorlati jegyet kapunk rá. Tegnap átkutattam a vizsgaszabályzatot:
"Az írásbeli vizsga eredményének kihirdetését legkésőbb a vizsga utáni három munkanapon belül meg kell tenni."
De mivel ez nem is vizsga:
"A gyakorlati jeggyel értékelendő tantárgy követelményeit a hallgatónak az oktatási időszakban kell teljesítenie."
Ez a drága tanár meg vizsgaidőszakban iratott velünk zh-t. Áhh, nem is tanár! Pukkadjon meg! (bocs, de én nem szoktam sokkal csúnyábbakat mondani:) Szólni persze nem lenne szerencsés neki, mert még a végén nem etikusan járna el a sürgető diákkal szemben. Höhö "nem etikusan", hát mégis csak etika vizsgám volt kedden. :)

Mai nap/2.
Szokásosan ma vizsga után elmentem vásárolni. Egyik ok, hogy ilyenkor úgysem tanulnék, tehát nem pazarlom a drága időt (pedig igen!); másik ok, mert kell; harmadik ok, hogy így büntetem magamat, mert nem tanulok elég aktívan, hehe. Szóval félreértés ne essék, a vásárlás nem valami öngyógyítás vagy szórakozás. A vásárlás büntetés, aminél már csak azt utálom jobban, ha nem kapok semmit. És többnyire nem kapok semmit. Ahogy ma sem, pedig mindent beleadva mászáltam egyik próbafülkéből a másikba. Egy fürdőruhát mondjuk vettem, de az meg nem volt tervbe véve.
Tény, hogy mindig konkrét elképzelésekkel indulok el, olyat meg sajnos nem lehet kapni, max 20-30 ezer forinttól. Hülye ruhákra meg sajnálok ennyit. Arról viszont nem tehetek, hogy normálisabb áron csak idióta cuccok vannak. Idióta kinézet, idióta méretezés, idióta szabás. Tuuudom, mé' nem nőttem nagyobbra, fogpiszkáló alakzatban?! Azt még el is viselem, hogy néha a 36-os cipő nagy, bár el is keserít. De hogy nincs egy se, ami kényelmes, normális, egyszerű kinézetű lenne? Arra is csak lemondóan tudom csóválni a fejemet, hogy a felsők nagy része hosszú (a nadrágjaim szárát logikusan mindig le kell vágni), de hogy pl a ruhák kb 4-5 szokásos színben kaphatók csak (fekete, fehér, barna, babarózsaszín, piros), az szintén felháborít. Jó na, megint az indulat beszél belőlem, mert fáradt vagyok. Lejártam a lábamat, nem ettem semmit, és eredménye semmi. Ja de, a 4es vizsga! :D

Mai nap/3.
Csak hogy lefelé haladva tovább romoljon a pozitív világszemlélet, térjünk vissza a próbafülkékhez. Nincs elkeserítőbb számomra, mint állni a kis fülkében a tükrök előtt miközben az erős fény szinte röntgenként világít át. Ilyenkor érzem azt, hogy jobb is ha lemondok bármiféle alakuló dolgokról mindenféle betűkkel kapcsolatban. Hiszen velem mint barátnővel nem lehet büszkélkedni a strandon, s mindig úgy kell fordulnom, hogy lehetőleg elfogadhatóbb kinézetemet mutassam az aktuális ember felé. Barátnők erre mondhatják, hogy nincs önbizalmam meg pesszimista vagyok, amire én azt válaszolom, hogy "ez nem igaz, csak realista vagyok". Hát igen...
A legelkeserítőbb az egészben az, hogy nem tudok mit tenni ellene. Már szinte mindent megpróbáltam, hogy vége legyen a hajhullásnak és látványos következményének, dehát hiába. Hiába növesztek új szálakat, amikor azok is 1-2 hetesen távoznak. Nagyon reményked(t)em a hormonokban, de nem látom a hatásukat. Most is ültem a metrón és úgy éreztem, hogy aki rám bámult, az a fejemet nézte. Nem mint férfi néz meg egy nőt, nem mint nő néz meg egy nőt. S amit látnak az csak külsőség, nem láthatják még csak közelítőleg sem azt, aki idebent vagyok. Pedig az még tetszhetne is nekik.
Persze egyéb területeken lenne mit tennem, nem is értem, hogy hogyan lehet tökéletes a testtömegindexem, de legalább ilyenkor igazi nő lehetek, ahogyan pánikolok a külsőségeken! :)