Ezúttal nem zeneszöveg. Tesóm egyik kedvence, amúgy is elég ismert, de kivételesen én is szeretem, mert hogy szokásos szófordulatommal éljek, ez olyan fájdalmasan szép megjelenítés.
"A semmi ágán ül szívem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok."
József Attila: Reménytelenül
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok."
József Attila: Reménytelenül
A helyzet persze nem ilyen reménytelen. Most nem fejtem ki, mert mint tudjuk, leírva minden egy kicsit elveszti a súlyát. Én meg most ezt még egy darabig nem akarom, mert bár kínzó, azért mégis jó a gyomromban ez az érzés. Szóval fájdalmasan szép érzés ez is, hehe. Asszem mindenre rá lehet húzni a mai bejegyzés címét.
Egyébként majdnem az új PUF album címadó dala, a Legelő lett ma idézve: "Nem lesz már győzelem..." és akkor a végére odabiggyeszthettem volna, hogy "Lehet még győzelem." :)
Komment